1833. február 15-én múlt 175 éve, hogy mai tudásunk szerint Kassán először bemutatták Katona József Bánk bánját. A mű rögös utat járt be, míg az ősbemutatóra sor került – szerzője ekkor már csaknem 3 éve a sírban pihent – s további színpadi életét is állandó, meg-megújuló viták kereszttüzében élte.
Ma sem egészen biztos, a Bánk bán eljutott-e a kolozsvári drámapályázatra, ahová eredetileg Katona szánta. A második, jelentősen átírt változat körüli első jelentős vita: előadni vagy nem előadni... A cenzúra a művet előadásra nem, csak kinyomtatásra engedélyezte. Voltaképp a legkorábbi előadások egyfajta cenzori tévedésnek köszönhetőek. (Kerényi Ferenc)
Az ősbemutató időpontja is sokáig vitatott kérdés volt – másképp emlékezett Szilágyi Pál, az első Tiborc, másképp  Egressy Gábor (Ottó) és ennek nyomán Egressy fia, Ákos. Ma úgy tudjuk, Udvarhelyi Miklós választotta először jutalomjátékául a művet Kassán – neki még maga Katona olvasta fel a Bánk bán első változatának szövegét 1816-ban Kecskeméten.
Az első budai Bánk bánt Széchenyi István is látta és veszedelmesnek minősítette. Az 1848–49. évi előadásokat hosszú némaság követte, míg a kedvező politikai változások következtében 1858-ban csonkán, 1868-ban először újra a teljes szöveggel adhatták elő Katona darabját. Ahogy a mű fokozatosan „hazafias alkalmakra való ünnepi játék”-ká (Schöpflin Aladár) merevedett, a következő vissza-visszatérő vita tárgya a hozzányúlni – nem hozzányúlni kérdése lett. Hevesi Sándor második rendezésére készülve vitára szólította fel a budapesti lapok kritikusait. Az ekkor kirobbant Bánk bán-vita széles hullámokat vetett, eljutott az országgyűlés elé is. Hasonló vitára került sor az 1960-as évek derekától, ez vezetett végül Illyés Gyula 1976-os „átigazításához”, tovább tágítva a Bánk bán-viták sorát: az eredeti változatot vagy az átigazított változatot...?
Az 1956. októberét követő előadások rövid időre ismét aktuálpolitikai tartalmat nyertek, újabb, csak később manifesztálódó vitát ébresztve – hőzöngő-e Petur? „a »hőzöngő« szó az 1956-i forradalom eltiprása után vált közkeletűvé, azokat illették ezzel a jelzővel, akik szót mertek emelni a zsarnokság, az idegen elnyomás ellen.” (Orosz László)
Az 1980-as évektől azután megindul a kísérletezés – szövegszínház (Szilvássy József), „tabudöntögetés” – a parodisztikus, deheroizáló rendezői próbálkozások sora...
Németh Antal – akinek Bánk bán-monográfiája a kiállítás egyik alapköve – írja az ősbemutatótól az 1930-i második Hevesi-rendezés közt eltelt időszakról: „A Bánk bán kilencvenhét éven keresztül elsősorban a színészek problémája volt. Játszották különböző szerepeit jól vagy rosszul, de játszották, belevitték a köztudatba a drámát és kivívták elismertetését. Megbuktak vagy sikereket arattak szerepeiben, amikor saját erejükre hagyatva küzdöttek a darab problémáival. A költő halálának századik évfordulója volt az első alkalom, hogy a Bánk bán önálló rendezői kezdeményezés kiindulópontja lett.” Az elkövetkező rendezések segítették vagy éppen nehezítették a színészek munkáját, a Bánk bán a nézőközönség szemében alapvetően mégis a „színészek Bánk bánja” maradt. Ezt a Bánk bánt szeretnénk elsősorban megmutatni, szubjektíven válogatva a Színháztörténeti Tár gyűjteményeiből.
Végül a kiállítás címéről. A „mozaik” kifejezést többen is használták a Bánk bánnal és annak színpadi történetével kapcsolatban. Az elsők közt Horváth János például a mű szövegátvételeivel kapcsolatban írja: „csodálhatni Katona művészetét, mellyel ... előre kiszemelt mozaikdarabkákat is oly kiszámítottan tudott a maga nagy koncepciójába építőanyagkánt beilleszteni.” A Bánk bán-szakirodalom mennyisége, a Színháztörténeti Tár gyűjteményeinek bősége, de egyúttal határai miatt meg sem kíséreltük, hogy valamiféle teljességre törekedjünk. Mérföldkövek mentén, mozaikszerűen szerettünk volna a 175 évből néhány színpadi pillanatot felvillantani.

* * *