HÁRY JÁNOSTÓL CZINKA PANNÁIG Kodály két közismert színpadi műve a Háry János és a Székelyfonó. Mindkettőt ma is gyakran tűzi műsorra a Magyar Állami Operaház és a vidéki operatársulatok. Volt azonban két másik, a zeneszerzőhöz köthető színpadi mű is, az egyik a Rákóczi halálának 200. évfordulója alkalmából 1935-ben megrendezett Kuruc mese című balett, a másik pedig az 1948-ban Balázs Béla szövege alapján, Kodály zenéjével létrejövő Czinka Panna balladája. A Kuruc mese a Marosszéki táncok és a Galántai táncok zenéjére íródott. Bár a koreográfus Milloss Aurél volt, a darabnak nem volt nagy sikere, de szcenikai megformálását a kortárs kritikák is elismerték, mely – mint ahogyan a többi Kodály-mű első színpadi megfogalmazása is – az Operaház máig legkiválóbb díszlettervezőjének, Oláh Gusztávnak volt köszönhető. A Czinka Panna balladája is, 1948-as bemutatója után hamarosan lekerült a műsorról.
Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából ezeknek az igazi műalkotásoknak és a talán korjelenségnek is nevezhető kísérleteknek a felelevenítésére vállalkozik a kiállítás. * * * A Háry János 1926-os ősbemutatója előtt a rendező, Márkus László – ki egyúttal író, kritikus, díszlet- és jelmeztervező is volt – így nyilatkozott: * * * A díszlet- és jelmeztervek és a fényképek alapján az alkotók felfogásának változását vagy épp a "korszellem" átalakulását is megfigyelhetjük, akár a díszletek, akár a jelmezek vagy épp a mimika és beállítás terén. Legjobban a gyakran játszott Háry János változásait figyelhetjük meg az 1926-os ősbemutató és az 1952-es felújítás díszlettervein, mindkét bemutatóét Oláh Gusztáv tervezte, vagy a különböző alkotók felfogásának hasonlóságait és különbözőségeit, és az egyes színházak közti eltérést. Jelen esetben az Állami Déryné Színház egyik jellegzetes tervét ajánlom a nézők figyelmébe, melyet 1961-ben Cselényi József alkotott, összevetésül a színpadi megvalósulással, és a bécsi Burg többi tervével, így Oláh Gusztáv 1926-os és 52-es, vagy Bozó Gyula 1946-os szegedi díszlettervével.
Az egyes korszakok híres énekeseiről a legjobb szerepképeket láthatjuk, mindjárt a címszerepben Palló Imrét, Kodály egyik legkedvesebb énekesét és barátját, Háry Jánosként majd Kérőként a Székelyfonóban. Mellette Nagy Izabellát Örzseként és a többi híres szereplőt 1926-ból és az azt követő évekből, vagyis Marschalkó Rózsit mint Mária Lujzát, Dalnoki Viktort mint Napoleont, Sebeők Sárit mint A császárnét és Toronyi Gyulát mint Ebelasztin lovagot.
1952-ből illetve 53-ból pedig az újabb hírességeket ismerhetjük föl, például Tiszay Magdát Örzse szerepében vagy Melis Györgyöt Háryként, s a Kodály Zoltán 80. születésnapjára felújított 1962-es operaházi előadáson a kiváló Rösler Endrét Napoleonként és Szőnyi Olgát láthatjuk mint Mária Lujzát, mellette a címszerepben Radnay Györgyöt. A későbbi előadások közül még az 1961-es Déryné Színházi előadás szereplőiben gyönyörködhetünk, többek közt Kamilly Juditban, ki Mária Lujzát alakította, Czéh Gittában Örzse szerepében, Vereczkey Zoltánban Háryként és Gyulányi Évában, ki mint A császárné lépett színre.
A Háry Jánosban az órajáték tizenkét órafigurája közül az utolsót láthatjuk, mely épp a huszár. Érdemes kibetűzni Márk Tivadar kedves jelmeztervén a feliratot. Tehát különlegességképp az egyik kerámiafigura „jelmeztervét” láthatjuk.
* * * Fülöp Zoltán, kinek 2007-ben volt születésének 100. évfordulója, a Székelyfonó 1965-ös felújításra készült díszlettervébe beépítette mestere, Oláh Gusztáv 1932-ben, az ősbemutatóra készült háttérfüggöny-tervét, egy téli székely falu képét.
Az 1942-ben, a Kodály Zoltán 60. születésnapja alkalmából bemutatott felújításra új tervet készített Oláh Gusztáv, ez a tervvázlata is látható. Ennek alapján a 42-ben készült fényképeket jól el lehetett különíteni az 1932-es ősbemutató színpadképeitől. Ez is jó példája a színpadi megvalósulásnak, habár ez a mű nem ad túlzottan nagy feladatot egy díszlettervezőnek, hisz lényegében csak egy nagyobbacska székely tisztaszobát avagy „fonót” kell a színpadon berendezni. Ezt tükrözi teljes mértékben Csányi Árpád díszletterve 1962-ből, melyet a debreceni Hungária Kamara Színház viszonylag szűkös színpadára kellett alkalmazni.
A Székelyfonó 1932-es ősbemutatóján ismét Palló Imrét láthatjuk, a közkedvelt Kodály- és Bartók-énekes Basilides Máriával, ki a háziasszony szerepét töltötte be, mellettük a másik párral, Rösler Endrével és Báthy Annával és a Szomszéd asszonnyal, Budanovits Máriával. A Nagyorrú bolhát is nem kisebb szereplő alakította, mint a kortársak által sok más operákból is jól ismert Maleczky Oszkár. A kart is látjuk, a lányokat és asszonyokat, székely népviseletben, mellényekben, főkötőkben, melyeket az 1942-es előadáshoz Márk Tivadar tervezte. A Görög Ilona-játék a „Csuda toronnyal” és a „csudamalommal”, s a zárójelenet is szerepel.
* * * A díszlettervek és a színpadról készült felvételek egymás mellé állításával a tervező szándékának megvalósulását láthatjuk. Különösen jól látszik ez a Kuruc mese című balettnél, ahol könnyű felismerni a hasonlóságot, ezzel az a megállapítás is bizonyítást nyer, hogy Oláh Gusztáv nemcsak érdekes és gyönyörű díszleteket tervezett, hanem azok valóban az Operaház színpadához voltak szabva.
A Kuruc mese táncait a düsseldorfi Városi Táncszínpad akkori igazgatója, a méltán világhírű magyar, Milloss Aurél tervezte és tanította be és a Magyar Királyi Operaház akkori balett-társulatának színe java alakította: A Maros menti várkastélyban a Leányt, kit Szalay Karola alakít, hozzá akarják kényszeríteni egy udvarhű előkelő nemeshez, vagyis „A labanc kérő”-höz, kit Csányi László táncolt, a szigorú apát Brada Rezső, a kényszerű frigy elől menekülő Leányt segítő Nagybácsit pedig Harangozó Gyula játszotta. A kuruc hadnagyot, a Leány szerelmét Kőszegi Ferenc alakította, kivel végül a Leány a hosszú bonyodalmak végén, a Kuruc táborban találkozik, s végre minden jóra fordul.
Sajnos, bár a díszleteket és a szereplőket, a koreográfiát minden kritika elismerte, ügyetlen választás és eléggé szerencsétlen feldolgozás volt, így mindössze 8-szor játszották. Valóban igaza lehetett Tóth Aladárnak, ki az előadás után többek közt ezt írta: * * *
A Czinka Panna balladája hasonló volt, már ami a mű sikerét illeti, pedig a Nemzeti Színház jeles művészei s az Operaház néhány kiválósága alakította az egyes markáns szerepeket. Maga a címszereplő Lukács Margit volt, Ocskay László Rajczy Lajos, Jávorka kapitány pedig Rösler Endre és A grófnő Osváth Júlia. Az egész műből, mely az itt felsorakoztatott díszes jelmeztervek és színpadképek alapján pazar kiállítású lehetett, csak annyi maradt, hogy most már legalább előveszik néha a Kodály-kísérőzene néhány, részben utólag átdolgozott zenekari részletét: A Hegedű-preludium, a Minuetto serio, a Nincs boldogabb a parasztembernél, a Rákóczi nóta és a Notturno már többször fölcsendült a hazai hangversenytermekben és közvetítette a Magyar Rádió Bartók adója. Pedig milyen ígéretesen hangzik a korabeli tudósítás: „A titkolózó és irigy vasfüggöny mögött láz vonaglik a levegőben, izgalom lüktet, a március 15-i bemutató próbája folyik, a „Czinka Panná”-t formálják, módosítják, a különös Kodály-Balázs-művet, amely félig próza, félig opera s együtt is játsszák a Nemzeti Színház és az Operaház művészei. Rajczy Lajos, aki Ocskay brigadérost domborítja majd, máris sárga csizmában, kék dolmányban, fringiával az oldalán jár-kél és fülel az Operaház különböző nyelveken beszélő s zeneileg művelt súgójára, aki kótaállvány mögött gubbaszt és kótából is súg Rajczynak. Szorgalmasan! Rajczy ugyanis - énekelni fog! Rösler viszont, a nagy Mozart-tenorista lelkesen drámázik, mégpedig prózában: ő Jávorka Ádám vitézlő kuruc kapitányt alakítja s máris heves szenvedéllyel játszik. Lukács Margit örvénylő-susogó cigányszoknyában próbál, hogy megszokja, főként pedig hegedűvel a kezében, amit nagyon nehéz megszoknia, mert a vonóval - kodályul kell mozognia! Úgyhogy az operai közönség elhiggye neki: most ő, Czinka Panna hegedül! ...
A zongoránál – az ütött-kopott színpadi zongoránál, amely annyi vihart látott már! – az ifjú Blum Tamás korrepetitor, Klemperer tehetséges bűvészinasa játssza, egyelőre, zenekar hiányában, Kodály velőket rázó és arcotlángoltató, kurucságot és magyarságot idéző, förgeteget és tragikumot árasztó muzsikáját. [...] A Rákóczi-induló születésének percét varázsolja elénk Balázs Béla, a szövegíró, Kodály Zoltán, a zeneszerző és Nádasdy Kálmán, a nagyszerű rendező, aki már most, amikor néhány lécdarab és a kopott dobogódeszka jelzi csak a tájat s a képet, a zörgőcsontú, asztmás, vén zongora mellett a civilbe öltözött negyedstatisztériával és kórussal föl tudja idézni ennek a drámailag és zeneileg zseniálisan megérzett pillanatnak egész izgalmát!”
Most, a Rákóczi-szabadságharc ötödik évének 200. évfordulóján legalább felidézhetjük némiképp a kor hangulatát, hiszen egyedül Márk Tivadar szép jelmeztervei tekinthetők nagyjából hiteleseknek, mert a szépséges Czinka Panna nem lehetett sem a nagyságos fejedelem, sem Ocskay brigadéros tüzes hegedűse, hiszen jóval később élt, sőt Rákóczinak cigány zenészei sem voltak soha.
* * * Mindezeket a régi emlékeket felidézve újra igazat adhatunk a Háry János első karmesterének, Rékai Nándornak, ki a mű ősbemutatója előtt lelkesedéssel mondta:
A kiállítást rendezte és az ismertető szöveget írta: Kis Domokos Dániel
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
