Az ISSN története

Az időszaki kiadványok számának ugrásszerű növekedése a világ kiadói termésében szükségessé tette azok szabványos, azonosító kódjának kifejlesztését. A könyvtárak, valamint a kiadással és terjesztéssel foglalkozó szervezetek egyre inkább a számítógépes adattárolás felé fordultak, ahogy a kiadványok száma és sokfélesége gazdagodott. A gépesítés igénye olyan kódszámok kiutalásához vezetett, melyek egyértelműen azonosítják az időszaki kiadványokat.

1971-ben szabványtervezet készült a nemzetközi szabványosítási szervezet, az ISO TC/46 számára az időszaki kiadványok nemzetközi azonosítószáma, az ISSN alkalmazásáról. A célszerűség úgy kívánta, hogy a kódok koordinálása nemzetközi szinten történjék, míg a nyilvántartásba vételt nemzeti szinten végezzék, a kiadványok megjelenési helyén. E cél megvalósítására hívta életre az UNESCO az időszaki kiadványok adatait nyilvántartó nemzetközi rendszert, az ISDS-t (International Serials Data System), és annak Párizsban működő nemzetközi központját az Unisist Program keretében.

1972. november 6-án az UNESCO főigazgatója bejelentette az ISDS Nemzetközi Központ létrehozását, egyben felkérte a tagállamokat, hogy létesítsenek nemzeti ISDS központokat, és működjenek együtt az ISDS-ben.

A Magyar ISDS Nemzeti Központ az Országos Széchényi Könyvtárban kezdte meg működését 1973-ban, szoros kapcsolatban a megalakult Magyar ISSN Irodával. A két szervezeti egység 1998. július 1-i hatállyal egyesült az átszerveződött Katalogizáló és Bibliográfiai Főosztály keretében. A nemzeti központ tevékenységét és kötelezettségeit a párizsi nemzetközi központtal kötött kétoldalú munkaszerződés rögzíti.

1993 folyamán a nemzetközi hálózat, szakítva az eredeti ISDS elnevezéssel, tevékenységének jobb azonosíthatósága és szolgáltatásainak könnyebb felismerhetősége érdekében névváltoztatást hajtott végre, amely során hálózati központjainak és termékeinek megnevezésében az ISDS-ről áttért az ISSN akroníma használatára.