[1]Egy fiatal zeneszerzőnek a neve, akinek már első opusza ─ most jelent meg ─ kényszerít, hogy foglalkozzunk vele. „Poémes”, ez a címe a kis füzetnek és a cím francia volta mintegy jelzi is Zágon hajlamait, ambícióit, művészi vágyait. Nem azt, hogy Zágon végképp a francia impresszionista zene mágneses bűvkörébe került, hanem hogy szívesen tanul tőlük, mert már ─ hogy is mondjam ─ születésétől fogva Debussy-ékkal (vagy még inkább Ducas-szal) áll lelki-zenei rokonságban.
[1]A kiállítás a zeneíróként régóta számon tartott, zeneszerzőként és zongoraművészként azonban csaknem ismeretlennek számító Zágon Géza Vilmos (1889–1918) hagyatékának legjavát mutatja be.
Különös hangsúlyt kap a rövidre szabott életút jól dokumentálható, kultúrtörténeti vonatkozásaiban is igen érdekes párizsi szakasza: az a két esztendő, melyet az ígéretes tehetségnek tartott, pályája elején járó muzsikus – kisebb megszakításokkal – a fiatal írók és művészek akkori Mekkájában töltött.
Megtekinthetőek egyebek közt azon két művének dokumentumai, melyek jelentős sikert értek el száz évvel ezelőtti párizsi bemutatatójukon: a kiállítás megnyitóján újra felcsendülő, nyitva tartása alatt pedig felvételről meghallgatható Desz-dúr zongoraszonáta szerzői kézirata és Rózsavölgyi-kiadása, illetve a Pierrot lunaire című dalciklus Debussy sajátkezű javításait tartalmazó, szintén autográf kézirata. Az utóbbival kapcsolatos eredeti Debussy-levél mellett láthatóak Bartók, valamint a francia és a magyar zenei élet több vezető személyiségének Zágonhoz írt levelei.
[2]A kiállított kották, levelek, fényképek, plakátok és zenei aprónyomtatványok számos felfedeznivalót kínálnak a századelő zenei élete iránt érdeklődők számára. Egyszersmind vallanak arról az értékes közvetítő tevékenységről, amelyet Zágon néhány társával együtt a kortárs európai és az új magyar zene képviselői között, Kodály és különösen Bartók zenéjének európai megismertetése érdekében kifejtett. A tematikusan kapcsolódó színháztörténeti dokumentumok és képi illusztrációk ugyanakkor felvillantják a háború előtti Párizs inspiráló kulturális közegét és azt a – Zágon által is képviselt és propagált – termékeny kölcsönhatást, amely ezekben az években létrejött a művészet különféle ágai és az avantgárd zene különböző nemzeti kultúrákban gyökerező reprezentánsai között.
Csáth Géza Zágon Géza Vilmosról [3]
A kiállítás megtekinthető 2013. március 26. és május 31. között a Zeneműtár Olvasótermének folyosóján, a Zeneműtár nyitvatartási idejében: keddtől péntekig 9–17 óra között, szombaton 9–14 óráig. Látogatóink részére a belépőjegy ára 400 Ft. Beiratkozott olvasóknak a belépés díjtalan.