Kántorné Engelhardt Anna „a tragikai hősnők nagy ábrázolója, akinek nemes pátoszát őszinte átélés fűtötte és hatalmas erővel keltette életre Lady Macbethet, a két Gertrudot (Bánk bán és Hamlet), Erzsébetet (Stuart Mária) stb. Egy-egy alakítása néha több mint félévig érlelődött benne, míg a tökéletesen kidolgozott részletek hatalmas egésszé álltak össze. Tiszteletet parancsoló megjelenésén kívül semmi külsőség nem segítette, csak szuggesztív művészetével hatott. Fejedelmi büszkesége átsugárzott minden alkotásán és legjellemzőbb motívuma volt nagy nyomor közt végződő életének.”
(Németh Antal)

Az első budai Bánk bán-előadást, amelyet Kántorné jutalomjátékaként tűztek műsorra, így harangozta be a Honművész: „Figyelmeztetés. Jövő pénteken febr. 27-én Kántorné assz. jutalom-játékául először adatik »Bánk bán« eredeti szomorú játék 5 felvonásban, néhai Katona József szerzeménye szerint. Nemcsak a’ nemzeti darabnak szerencsés választása és hajóhidunk kész léte, hanem leginkább e’ jeles színésznénk bokros érdemei a’ magyar színészet pályáján kellemes reménységgel biztatnak, hogy a’ jutalmazandó sikeresen részesülend budapesti magyar közönségünk nagylelkűségének bizonyítványaiban.” (Honművész, 1835. február 22.)

A színészek játékát ugyancsak a Honművész így értékelte: A’ tetemes és fárasztó címszerepben Bartha úr játszott, ’s több ízben előtapsoltatott. Kántorné assz. Gertrudist királynéi méltósággal és pompáson, Lendvayné assz. Melindát szokott jelességgel, Megyeri úr a’ cselszövő Biberachot finom művészi tökéllyel, Tóth úr Petur bánt, ’s Lendvay úr Otto herczeget tűzzel adták. Nézők igen számosan voltak, honnan feltehetjük, hogy kedvelt Kántornénk némi vigasztalást lelt szigorú pályáján bebizonyított állandó szorgalmáért.” (Honművész, 1835. március 5. – mindkét idézet: Németh Antal)