[Debrecen, 1836. október] „11-kén Katona József évrajzi regényes szomoru játékát ‘Bank bánt’ láttuk 4 f[elvoná]sban. E’ hajdankori zürzavaros történetnek, mit azzá az érthetlenné tevő kötött beszéd tesz, helyes személyesitői valának: Peturbán (Szerdahelyi ur) erőtetés nélküli természetes ’s caracterét élénken festő mozdulatai, szavalása és arczjátéka által napról napra több lelkesedést tapasztalunk e’ derék vendégünk által öntetni szintgyakorló közönségünkbe; Melinda Chiabayné assz[ony]. – Gertrud királyné Pályné assz[ony]. – a’ czimszerepes Baranyi ur (kivált, ha készültebben lépne-fel, ’s a’ kötött beszéd korlátjain keresztül nem gázol); Michalbán Nagy ur, Izidóra Parázsóné assz[ony]. – De Miska bán Cseley ur sem bánt, sem királyfinak nevelőjét nem vala képes ábrázolni; mert nem elég még a’ szerep betanulása magában: helyes szavalás, test, életkorhoz mérséklett tartás, állásra, és lépésre is kell a' szinész figyelmének terjedni, nem pedig ifiút, öreget, vigat, szomorút egyforma félgörbedéssel, mint fűzfa az árokparton vizre hajoltan, ’s egyforma tompa hanggal elhebegni! Ma ugyan ki képzelheté csupa reá nézés után is Solom atyának (kivált ha a’ czédula* szerint csakugyan Pály ur maradt volna annak)? mind a’ mellett is, hogy az elég tüzes és helyesen forgolódott Hazslényi ur elég fiatalt ábrázolt. Véleményünk szerint a’ czédulák a’ végett nyomattatnak, hogy a’ nézőkkel tudassák, ki minek személyesítője. Ha a’ kihirdetett ezzel ellenkezőleg üt-ki előadáskor, ’s a’ kiirtt személy vagy fel nem áll, vagy helyette mást lát megjelenni, nem csuda, ha játék alatt a' közönség zavart okoz; legyen bár az illyetén személy az alsóbb rendűek közül. Ennek kikerülésére helyeselnők a’ fekete táblára olvasható betűkkel feliratni minden változást, de mindenkor, melly hogy olvasható legyen, égő gyertya-világgal legkönnyebben ’s illendőbben eszközölhető...”
(Honművész, 1836. november 24. Idézi Kerényi Ferenc: A magyar színikritika ...)
* Színlap [a szerk.]