A Magyar Területi Színház fennállásának 35. évfordulója alkalmából a Bánk bánt mutatták be Komáromban, a mintegy kilenc hónappal korábban felavatott új színházépületben. A bemutató ezúttal csalódást okozott.
„.... egy kínos bukás (Bánk bán, amelyet a színház megalakulásának 35. évfordulója alkalmából mutattak be) maradt meg emlékezetemben. ...Takáts Emőd ... a szöveg és a konfliktus értelmi síkjára hangsúlyt helyező játékstílust igyekezett meghonosítani a Magyar Területi Színházban. Nem volt könnyű dolga a romantikus színművekhez és szerelmi történetekhez szokott közönséggel. Helyzetét nehezítette, hogy igazgatóként egy ideig nem is jutott elég ideje az elmélyült művészi munkára. Mindezek a gondok leginkább Katona József klasszikus alkotásának (Illyés Gyula értő átdolgozásában) bemutatóján ütköztek ki, amelyen statikus, rendezői szempontból homályosan vagy felületesen értelmezett helyzetek és viszonyok tették vontatottá az előadást, amelyet pedig kiemelt érdeklődés előzött meg, hiszen a társulat már az új épületben ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját. Ekkor igazolódott be, hogy az úgynevezett szövegszínház önmagában művészi zsákutca, különösen akkor, ha nem erősíti fel határozott rendezői koncepció.”
(Szilvássy József visszaemlékezése)

„Bánk bán már az első jelenetében felfokozott érzelmekkel lépett a színpadra. Ezt Ropog József később, a tragédia végkifejlete felé haladva egy bizonyos tetőpontot elérve már nem tudta fokozni. Németh Ica Gertrudisa inkább volt kiszámíthatatlan és a pillanat kényszere alatt cselekvő, mint gátlástalan hatalmaskodó. Dráfi Mátyás ideális Tiborc lehetett volna, ha a rendező megtalálja a helyét a dráma értelmezésében. Amit színész tehet ezzel a szereppel, Dráfi megtette. Tóth Erzsébet Melindája áldozatul esett a színpadi bizonytalanságnak...”
(Dusza István: Nézőtéri Napló 1981–1990, 127–128. o.)