1916. január 1-jén új szereposztással, Hevesi Sándor rendezésében mutatja be a Bánk bánt a Nemzeti Színház.

Az Uránia című folyóiratban Szász Károly ízekre szedi az előadás dramaturgiáját és rendezését egyaránt.

Sebestyén Károly a Budapesti Hírlapban szóvá teszi, hogy a Jászai Mari által képviselt tragikai stílus és Kürti József realisztikus szerepfelfogása nagy nehézséget jelent a rendezés számára.

Ugyanakkor a Pesti Napló kritikusa szerint Jászai Gertrudisa »szinte elemi erővel magasodott az előadás fölé«

A Hevesi Sándor-féle rendezést 1924. júniusától új betanulásban adta elő a Nemzeti színház. Ekkor lépett fel először Bánk szerepében Ódry Árpád. Bár összesen csak kétszer játszotta a szerepet, alakítása hasonló – Kürti Józseféval való – összevetésre indította Galamb Sándort, mint a Honderű recenzensét 1845-ben Egressy és Lendvay alakítása, vagy a Nemzeti Színház 1951-es felújításakor Rajczi Lajos és Bessenyei Ferenc alakítása Méray Tibort és Fekete Sándort, a Szabad Nép kritikusait.

„A teljes Bánkot egyikük sem testesítette meg, de éppen alakításuknak szöges ellentéte mutatja e karakternek kétféleségét. Amabban (Kürti) hiánytalan volt a »nemes méltóság«. Minden jelenetéből a nagyurat éreztük, kinek »markában ott dörgött az ország felébe mért mennykőcsomó«. Ez is Bánk, de csak Bánknak egyik fele. Az önmagával tusázó Bánk elsikkadt a játékból. Ódry játéka éppen ezt a fojtott tüzet, ezt az idegesen vibráló lelki életet mutatta be. Ez is Bánk volt, de csak Bánknak a másik fele. A hősi vonás, a nagyúr, a nagyvonalú jelentékenység elsikkadt játékából.”
(Idézi Orosz László)