Hevesi Sándor második Bánk bán-rendezése előtt széleskörű vitát robbantott ki irodalomtörténészek, írók, színházi emberek, újságírók, képviselők és még sorolhatnánk, ki mindenki közt azzal, hogy a Pesti Naplónak nyilatkozatot adott, újra kívánja rendezni a Bánk bánt s tervei megvitatásához kéri a budapesti napilapok kritikusainak véleményét. (1928. október 21.) Hevesi, a Nemzeti Színház akkori igazgatója „össztűzbe” került, és csak kevesen nem botránkoztak meg azon, hogy mint rendező némileg az addig megszokottól eltérő módon kíván a drámához nyúlni. A kevesek közt volt Herczeg Ferenc:

„Hallottam Hevesi Sándor ötletéről, mely a Bánk bán átdolgozására, mondjuk színpadképesebbé tételére vonatkozik és nagyon érdekesnek találom a gondolatot. A nagy írónak kijáró kegyelet ebben az esetben nincs veszedelemben. Sőt ellenkezőleg, maga az ötlet meghódolás Katona József géniusza előtt. Ha a rendező vagy az író szükségét érzi, hogy egy százesztendős színdarabot új köntösben vigyen a közönség elé, ez annak a jele, hogy halhatatlan élet lüktet a színdarabban.
Ez nem olyan istenkísértő vállalkozás, mintha valaki át akarná festeni Munkácsi egyik híres vásznát. A Bánk bán esetében az eredeti műremek sértetlenül megmarad, az átdolgozó egy művészi variánssal lép a nyilvánosság elé. Az esetleges erkölcsi haszon Katona Józsefé, mert az experimentum sikere új koszorúkkal fonja körül a nevét, a rizikó azonban Hevesi Sándoré, mert ha nem sikerül a próbálkozása, annak nem Katona, hanem ő adja meg az árát.
A feladat kényes és nehéz, mert aki Bánk bánt közelebb akarja hozni a mai közönség értelméhez, annak nemcsak újjá kell jeleneteznie a darabot, hanem hozzá kell nyúlnia magának a főhősnek, Bánknak jellemrajzához is. Mert bizonyos, hogy ez a mélabús és kiszámíthatatlan tépelődő volt a főakadálya annak, hogy a szomorújáték elérje a népszerűségnek azt a fokát, amelyre egyéb költői jelességei predesztinálják.
Azt olvastam, hogy Hevesi Sándor a fővárosi kritikusokat ankétra akarja hívni a Bánk bán-ügyben. Ez az ankét legfeljebb csak arra lehet jó, hogy némi hátvédet adjon az igazgatónak a kegyeletsértés esetleges vádja ellen. Azt azonban, hogy meg szabad-e egyáltalában csinálni az experimentumot vagy sem, ma senki fia nem tudja eldönteni. Meg szabad csinálni, ha sikerül; - nem szabad megcsinálni, ha nem sikerül. Szóval a felelősség Hevesi Sándoré.
A mai magyar írók közül mindenesetre ő a leghivatottabb arra, hogy a kezébe vegye a Bánk bán-kérdést. Azt ajánlanám, ne is kérjen tanácsot senkitől, hanem vágjon neki a munkának; a kritikusok véleményét pedig kérdezze meg majd a főpróba után.”
(Idézi Németh Antal)