Bánk bán-mozaikok. Pillanatképek Katona József drámájának 175 éves színpadi történetéből

„Marton Endre Bánk bán-rendezése azért érték a magyar színjáték mostani helyzetében, mert az előadás legfőbb pontjain a régen megírt műhöz mai valóságunkból merített tartalmakat és életjelenségeket ad hozzá. A színjáték így nemcsak a régi idők nembeli öntudatát rögzíti, de a mában élő emberhez is szólni akar.”
(Bécsy Tamás: Egyéni és társadalmi tartalmak az új Bánk bánban. Színház, 1975. július)

„... Avar István egészen kivételes Tiborc-alakítást produkál. Valóban nem totyorgó, szenilis paraszt, valóban nem retorikus fogásokat felvonultató parasztvezér, hanem maga a népi indulat és erő, a történelmi erővonal és társadalmi igazság. Alakítása persze nem ezek allegóriája. Avar minden mozdulatot, sőt minden apró rezdülést tökéletesen dolgozott ki. Híres panasza sem színészi »produkció«, hanem hitelesen átélt keserű indulat, a bajok mindegyikére figyelő és azokat kíméletlen igazsággal felsorakoztató népi látásmód megjelenítése. Bánkban sem bízik azzal a »kutyahűséggel«, ahogy nem egy eddigi Tiborc tette. Bánk szavára („ott megmondhatod, hogy él még Bánk”) úgy mondja a »fogom kiáltani«-t, hogy figyelmezteti Bánkot: ígéret az, amit mondott, amitől nem lehet visszalépni. Tiborc népi indulattól vezetett okossága nyilvánul meg az így elmondott »fogom kiáltani«-ban, megragadja az elhangzó biztatást, s úgy mondja, hogy Bánk ne tudja visszavonni. Az V. felvonásban. még azt a ravaszkodó paraszti okosságot is érzékeltetni tudja, amelyet a paraszt csak akkor használ, ha nagyurat kell meggyőznie.”
(Bécsy Tamás: Egyéni és társadalmi tartalmak az új Bánk bánban. Színház, 1975. július)


Az előadás műsorfüzetének címlapja	Helyey László mint Ottó, Lukács Margit mint Gertrudis, Farkas Zsuzsa mint Izidóra és Molnár Piroska mint Melinda Helyey László 1979. szeptember 21-től, Molnár Piroska 1981 október 4-től, Lukács Margit 1982. szeptember 25-től vette át a szerepet	Sinkovits Imre mint Bánk és Avar István mint Tiborc

„Marton Endre Bánk bán-rendezése azért érték a magyar színjáték mostani helyzetében, mert az előadás legfőbb pontjain a régen megírt műhöz mai valóságunkból merített tartalmakat és életjelenségeket ad hozzá. A színjáték így nemcsak a régi idők nembeli öntudatát rögzíti, de a mában élő emberhez is szólni akar.” (Bécsy Tamás: Egyéni és társadalmi tartalmak az új Bánk bánban. Színház, 1975. július) „... Avar István egészen kivételes Tiborc-alakítást produkál. Valóban nem totyorgó, szenilis paraszt, valóban nem retorikus fogásokat felvonultató parasztvezér, hanem maga a népi indulat és erő, a történelmi erővonal és társadalmi igazság. Alakítása persze nem ezek allegóriája. Avar minden mozdulatot, sőt minden apró rezdülést tökéletesen dolgozott ki. Híres panasza sem színészi »produkció«, hanem hitelesen átélt keserű indulat, a bajok mindegyikére figyelő és azokat kíméletlen igazsággal felsorakoztató népi látásmód megjelenítése. Bánkban sem bízik azzal a »kutyahűséggel«, ahogy nem egy eddigi Tiborc tette. Bánk szavára („ott megmondhatod, hogy él még Bánk”) úgy mondja a »fogom kiáltani«-t, hogy figyelmezteti Bánkot: ígéret az, amit mondott, amitől nem lehet visszalépni. Tiborc népi indulattól vezetett okossága nyilvánul meg az így elmondott »fogom kiáltani«-ban, megragadja az elhangzó biztatást, s úgy mondja, hogy Bánk ne tudja visszavonni. Az V. felvonásban. még azt a ravaszkodó paraszti okosságot is érzékeltetni tudja, amelyet a paraszt csak akkor használ, ha nagyurat kell meggyőznie.” (Bécsy Tamás: Egyéni és társadalmi tartalmak az új Bánk bánban. Színház, 1975. július)

		Gertrudis – Ronyecz Mária „Mai világlátásunk miatt nagyon nehéz feladata van a színjátékban a Gertrudist alakító színésznőnek. A feudális világ egyik erkölcsi jellemzője, a királyság egyik tartozéka volt a fenségesség ... Világunkban a fenségességnek semmi jele, nyoma nem található, igény sincs erre (ott sem, ahol a királyság még létezik). A fenségességet eljátszani és érzékeltetni ezért szinte lehetetlen. Gyakori jelenség, hogy ha a fenségességet kell megjeleníteni, vagy az »újgazdagok« kényeskedő majomkodását, vagy stupid és alacsonyrendű nagyképűséget, netán primitív gőgöt kapunk helyette. Ronyecz Mária nagyon nagy érdeme, hogy ezektől teljesen mentes marad alakítása. Színészi egyénisége igazi tragikai alkatra vall, tehetségének eszköztára kidolgozott – s ezek miatt mintha egy-egy pillanatban még ma is képesek lennénk érzékelni a valódi fenségesség légkörét. Gertrudis határozott, kemény egyénisége ugyanakkor Ronyecz Mária által az életet élvező tulajdonságot, színt kap...” (Bécsy Tamás: Egyéni és társadalmi tartalmak az új Bánk bánban. Színház, 1975. július)
Ronyecz Mária mint Gertrudis és Farkas Zsuzsa mint Izidóra Keleti Éva felvétele