Nógrádi Róbert rendező a készülő pécsi Bánk bán-előadásról

„... Nem a Bánk bán valamiféle modern feldolgozására készülünk, csak szeretnénk beállni a Bánk-előadások sorába Illyés Gyula átigazításával megerősödve (Czímer József dramaturg segítségével), mely átigazítást Illyés Gyula úgy határozott meg, hogy az a szerzőnek, Katona Józsefnek a szolgálatában készült.
Az előadásban az elkötelezettség problémáját szeretnénk vizsgálni. Mi az emberi elkötelezettség, milyen magatartást kíván, milyen konfliktusokat jelent, jelenthet. A darabot Katona 1814-ben írta, 1213-ban esett eseményekről, színházunk ma játssza.
Szeretnénk kamarajátékra hangolt előadást teremteni. Senki kardot nem ránt, senki nem kiabál. Az emberi sorsok, konfliktusok, jellemek a fontosak. Petúr nem félrészeg dúvad, Gertrudisnak emberi arca van, érett, eszközeiben kiteljesedett, udvari életben élő asszony és nem született gonosz. Biberachnak filozófiája van. Melinda nem nyafogó fiatalasszony, hanem politikailag élesen látó asszony.
A Bánk bán nagy nemzeti drámánk. Munka közben most úgy érezzük, hogy Illyés átigazításában európai szintű drámánk is.”
(A Bánk bán próbáján. Film Színház Muzsika, 1976. 14. sz.)

Miklósy Judit, Melinda alakítója:
„Szerepem egyik tisztázatlan pontja, miért sírt Melinda, amikor Ottó a száműzetésről beszélt. A régi szöveg: »Jaj, jaj tehát azon könnyeknek«, most: »Részvét, láthattad. Az új hontalannak bajában a volt hontalantól.«
Felfoghatjuk-e, mit jelentett Melinda számára az átok? Nem klinikai eset. Nem fog bolyongani, mint Lammermoori Lucia, egyszerűen nem a régi Melinda többé. Manapság nem divatos az ártatlanul bűnhődő figura. De engem érdekelnek a színpadon azok a helyzetek, amikor egy bűntelen ember a sors csapása alatt elbukik.”
(Film Színház Muzsika, 1976. 20. sz.)