A magyarországi reneszánsz legjelentősebb,világhírű
könyvészeti és művészettörténeti
emléke Mátyás király (1458-1490) budai könyvtára.
A reneszánsz kultúra meghonosodása hazánkban két
humanista főpap, a nagyműveltségű váradi püspök,
Vitéz János (†1472) és az Európa-szerte nagyra
értékelt költő, Janus Pannonius (†1472) nevéhez
köthető.Mátyás bizalmas embereiként bizonyára
szerepük volt abban, hogy a király az 1460-as évek második
felétől kitüntető figyelmet szentelt a könyvgyűjtésnek.
A kortársak a budai könyvtárat - mind tartalmi gazdagságát,
mind művészi becsét tekintve - hamarosan páratlan
gyűjteményként tartották számon, a királyt
pedig mint az antikvitás újjáélesztőjét,
a tudományok és művészetek bőkezű pártfogóját
elhalmozták a reneszánsz uralkodót megillető dicsőítő
jelzőkkel.
A gyűjtés első időszakát, kb. 1470-ig,elsősorban
vásárlások jellemzik. Ezek a kódexek nagyrészt
Közép- és Észak-Itália könyvmásoló
műhelyeiben készült, kereskedelmi forgalomra szánt,
egyszerű kiállítású darabok (1-7.
, 9. sz.).Közöttük a Firenzében
illuminált(díszített) fehér indafonatos díszű
kódexek dominálnak. Ezek a darabok feltehetően egyszerűbb
kötésben érkeztek Budára,egységes bársonykötésüket
(12. sz.), illetve aranyozott corvina-bőrkötésüket
(8., 10-11.,
13-14. sz.) már itt, a királyi
könyvkötőműhelyben kapták az 1480-as években.
További darabok gazdagították a könyvtárat
Vitéz János és Janus Pannonius gyűjteményéből,
akik 1471-ben kegyvesztetté váltak (pl. 3.,
23. sz.). Újabb kódexek ezután
csak az évtized második felében, Mátyásnak
Aragoniai Beatrixszal kötött házassága után kerültek
Budára, de nem Nápolyból, mint várnánk, hanem
továbbra is Észak-Itáliából (15.
sz.) és Firenzéből. Ezek azonban már megrendelésre
készült munkák, a legkiválóbb firenzei mesterek
- a di Giovanni testvérpár (16.
sz.), Attavante degli Attavanti (17-18. sz.),
Boccardino il Vecchio (20. sz.) - remekei. Ezzel
együtt Dél-Itália könyvművészete sem volt
ismeretlen Budán (19. sz.), nem utolsósorban
a művelt nápolyi királylány saját könyvtárának
köszönhetően (21-22. sz.).
Az itáliai beszerzések elősegítették mind
a humanista írástípusok, mind a reneszánsz díszítésmód
meggyökerezését Magyarországon az uralkodó
gótikus stílussal szemben (23-24.
sz.). Tisztán gótikus típussal írott kódex
alig maradt fenn a Corvina Könyvtárból, ez leginkább
a liturgikus kódexekre jellemző. Kevés az átmeneti
típusis, amelyben mind gótikus, mind humanista jegyek mutatkoznak.
A corvinák döntő többsége humanista írástípussal
készült, ún. antikvarotundával, vagy a folyóíráshoz
közelítő kurzív könyvírással.
Az 1470-es években tűnik föl az udvarban az a firenzei iskolázottságú
miniátor - az „elsőcímerfestő” -, aki
a korábban beszerzett indafonatos díszítésű
kódexeket egységes címerrel látja el és teljes
kéziratokat is illuminál (25-29.
sz.). A következő évtizedben már olyan könyvfestőműhely
működik Budán, amelynek fennmaradt darabjai a legszebb itáliai
munkákhoz mérhetők (30.
sz.). Az udvar könyvkultúrájának szerves darabjai
a királyi kápolna szerkönyvei is (31.
sz.), amelyek tartalmilag nem tagolódtak a könyvtár állományába
és valószínűleg nem is a könyvtárteremben
helyezték el őket, mégis a király reneszánsz
ízléséről vallanak.Noha a könyvnyomtatás
Mátyás uralkodása alatt terjed el Európában,
könyvtárába alig-alig kerülnek be nyomtatott művek
(32-33. sz.), talán mert az évek
folyamán a könyvgyűjtésben is Mátyásnak
a reprezentativitás iránti igénye válik uralkodóvá.
1490-ben, Mátyás halálakor a könyvtár teljes
pompájában állt, a gyűjtés pedig már
1485-től minden korábbi mértéket felülmúlt.
A palota keleti oldalán, a királyi kápolna mellett két
könyvtárterem őrizte a kódexeket, egyes források
szerint külön a latin,külön a görög nyelvűeket.
A könyvek elülső táblájukon feküdtek a falak
mentén elhelyezett polcokon, aranyos szövetekkel védve a
portól,középen pedig antik mintára készült
háromlábú székek álltak. A gyűjtemény
ekkor feltehetően 1500-2000 kötetet számlált, átfogva
a reneszánsz műveltségeszmény minden területét,megközelítve
az univerzális könyvtár ideáját. Mátyás
utódai alatt csak elvétve kerültek újabb darabok a
könyvtárba(34-35. sz.), és
a Budán megforduló követek már jó eséllyel
pályázhattak arra, hogy egy-egy kódexet megszerezzenek
maguknak, talán éppen a legértékesebbeket. Így
azonban legalább ezek a kódexek elkerülhették a teljes
pusztulást, ami akkor következett be, amikor a török elfoglalta
Budát.
Ma 216 fennmaradt hiteles corvinát ismerünk szétszóródva
a világ nagy gyűjteményeiben, melyekből 131-et láthatott
a közönség 1990-ben az Országos Széchényi
Könyvtár kiállításán. Magyar gyűjtemények
53 corvinát őriznek,közülük 35-öt az Országos
Széchényi Könyvtár.
|
Országos Széchényi Könyvtár 1996 |