A céhek Magyarországon

A céhek nagyobb mértékű hazai elterjedése a 14. században Nyugatról betelepült szászoknak és olaszoknak köszönhetően főként Erdélyre, a Szepességre, valamint a nagyobb városokra volt jellemző. A céhek már a 15. század vége felé sok helyen elmagyarosodtak, elsősorban magyar lakosságú városokban (Pesten, Esztergomban, részben Kassán, Kolozsváron), de bizonyos fokig Bártfán és Eperjesen is. A hazai céhrendszer a 16–17. században bontakozott ki teljesen Erdélyben, a Felvidéken és Nyugat-Magyarországon. E korszak sajátos magyar képződményét jelentették a végvári céhek, melyek a végvári katonák hadfeszereléséről gondoskodtak. A hódoltsági területeken e fejlődést derékba törte a török jelenlét. A magyar céhrendszer az ország török alóli fölszabadítása után újjászerveződött. Így furcsa módon a már korszerűtlen kézművesipar éppen a céhrendszernek köszönhetően tudott a mezővárosokban és a falvakban is elterjedni, amikor Nyugat-Európában már elveszítette gazdasági és társadalmi jelentőségét. A királyi és földesúri hatalom a 18. századtól kezdve egyre inkább csorbította a céhek önállóságát. Az árutermelés fejlődésével és az ipari termelés kibontakozásával szerepük fokozatosan elhal hazánkban is.