IX. tárló

Gróf Széchényi Ödön 1863-ban előkészítette a Budapesti Önkéntes Tűzoltó Egylet alapszabály tervezetét és személyesen gyűjtötte a működéshez szükséges összeget. Az éppen Magyarországon tartózkodó Alexandre Dumas (1802-1870) 110 frankot adományozott e nemes és hasznos célra, amit a gróf - gavallérosan - egy díszkard ajándékozásával viszonzott. Az önkéntes és hivatásos tűzoltóság - melynek parancsoka lett - 1869/70-ben kezdte meg a működését Pesten. 1871-ben alakult meg a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, amelynek elnökévé választották. Abdul Aziz szultán 1874-ben hívta meg a konstantinápolyi tűzoltóság megszervezésére, 1878-ban pedig Abdul Hamid szultán török császári ezredessé, 1880-ban pasává nevezte ki. Ez volt az első eset, amikor keresztény ember az iszlám vallásra való áttérés nélkül kapta meg ezt a rangot. Az 1848/49-es magyar emigráció tagjainak még át kellett térniük a mohamedán hitre a magasabb katonai kinevezések elnyerése érdekében. (Egyébként nagyapja, gróf Széchényi Ferenc szintén az első külföldi volt, akit a nápolyi uralkodó a Szent Januarius-rend lovagjává avatott és a rend csillagával tüntetett ki.) A japán kormány meghívását (1803) az ottani tűzoltóság megszervezésére már nem fogadta el. 1899-ben a legnagyobb török kitüntetést, az Ozmanie-rend nagyszalagját kapta, 1912-ben a török tűzoltóezredek és a tengeri tűzoltózászlóalj főparancsnoka, török császári táborszernagy lett. IV. Károly király 1918-ban a Vaskorona-rend I. osztályával tüntette ki.

		Gróf Széchényi Ödön pasa (1839-1922) török egyenruhában kitüntetéseivel, 1899.
	Tanúsítvány a porosz király által adományozott Vaskereszt 2. osztálya kitüntetésről gróf Széchényi Ödön pasa(1839-1922) részére, 1917.		A "Servet" című konstantinápolyi napilap megemlékezése gróf Széchényi Ödön pasának (1839-1922) az ottomán szolgálatban eltöltött 25. éves jubileumáról, 1899.

A Juszuf bej egri látogatásáról szóló levél szinte jelentéktelen iratnak tűnik, holott a történelmi háttér miatt nem az. Rendkívüli érdekessége abban rejlik, hogy több száz évet átívelve kitűnően érzékelteti azt a változást, amely nemcsak az 1552-ben hősiesen védekező város, hanem Magyarország lakosságának felfogásában is végbement már a 19. század második felére. E változás történelmi háttere a Rákóczi-, majd az 1848/49-es szabadságharc magyar menekültjeit befogadó és védelmező török gesztus; a későbbiekben pedig II. Abdul Aziz szultán 1869-es négy corvina ajándéka, melyet azóta is az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz, illetőleg II. Abdul Hamid szultán 1877-es 35 darab kódexet tartalmazó adománya. Ez a baráti "kézfogás" az ellenszenvet lassanként rokonszenvvé fordította. Ezt tanusítja az alább bemutatott levél is. Fokozza e történelmi forrás jelentőségét, hogy éppen Egerből származik, mert ez hangsúlyozottan bizonyítja a korábbi jogosan ellenséges magatartás alapvető változását.
Gárdonyi az Egri Csillagok megírása előtt gondosan tanulmányozta Magyarország 16. századi történetét, a magyarok és a törökök szokásait, viseletét, fegyverzetét. Nemcsak az akkor elérhető történeti munkákat és forrásokat olvasta el, melyek a vár védelméről és a részvevőkről szóltak, hanem elutazott Konstantinápolyba is, ahol fölkereste a császári múzeumot, valamint Török Bálint és Bornemissza Gergely rabságának színhelyét: a Héttornyot. A legnagyobb történeti hűségre törekedett. Az itt bemutatott fohász részlete hitelesen illeszkedik a 16. század gondolatvilágához, hitéletéhez, a Boldogasszony és az Országalapító iránti tiszteletéhez. Találóan fejezi ki az akkori magyarság segítségért folyamodó kétségbeesett segélykiáltását, és mélységes bizalmát a nemzet égi pártfogóiban, a támadó török hatalommal szemben.

"Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat s benne ezt a maroknyi elszánt népet... A Te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de minekünk ez a mindenségünk! Ha kell a mi életünk, vedd el Uram, tőlünk! Hulljunk el, mint a fűszál a kaszás vágása alatt! Csak ez az ország maradjon meg... ez a kis Magyarország...Mária, Jézus anyja, Magyarország védőasszonya! A te képedet hordozzuk a zászlóinkon! A te nevedet milliók ajka énekli magyarul! Könyörögj érettünk! Szent István király! Nézz alá az égből! Nézd pusztuló országodat, veszendő nemzetedet! Nézd Egert, ahol még állnak a te templomod falai, és ahol még a te nyelveden, a te vallásodon dícséri a nép a Mindenhatót. Mozdulj meg mennyei sátorodban, Szent István király; ó borulj az Isten lába elé! Isten, Isten! Legyen a szíved a miénk!"

Dobó István 1552. szeptember 29-e éjjelén elmondott fohászának részlete Gárdonyi Géza: Egri csillagok című művéből.

Az Egri Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület levele gróf Széchényi Ödönhöz (1839-1922) Juszuf bej látogatása alkalmából, 1920.