Ironikus című, "Ahol a színháztörténetet csinálják..."
kiállításunkkal az Országos Széchényi Könyvtár egyik legfiatalabb különgyűjteménye
megalapításának évfordulójára szerettük volna felhívni az érdeklődők figyelmét.
Nem kívánjuk itt a Színháztörténeti Tár történetét leírni, az alapítók és az
általunk gyűjtött és feldolgozott anyag, a kutatók száma önmagáért beszél. Annyit
azonban mégis megemlítünk, hogy a gyűjtemény kiemelten fontos részeit a 19.
század ismert és elfeledett színházai: a Nemzeti és a Vígszínház, a Népszínház
és a Pesti Német Színház dokumentumai, továbbá a három klasszikus mű: a Bánk
bán, a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája bemutatóinak
összes ismert színháztörténeti anyagai alkotják. E minden színház- és irodalomtörténeti
munkában elsődleges helyet betöltő intézmények és művek helyett mégis inkább
arra vállalkoztunk, hogy keresztmetszetet adjunk a Tárról, arról hol,
hogyan és miből csinálják, csináljuk a színháztörténetet. Mert
a színháztörténet nemcsak a fent említett színházak és darabok története, hanem
több mint kétszáz esztendő magyar színi kultúrájáé, pestié és vidékié egyaránt.
A gyűjteményben ma már közel egymillió dokumentumot őrzünk, ami pedig a valaha
létezhetett színházi forrásoknak a tizedrészét jelentheti. A kiállítás anyagát
olyan egységekbe csoportosítottuk, melyek megmutathatják, miféle emlékekből
próbáljuk meg rekonstruálni letűnt korok színházi világát, miből "készül" a
színháztörténet. De elsősorban is az lebegett a szemünk előtt, hogy mosolygásra
ingereljük a látogatókat, nevessenek velünk együtt mindazon, amit ez a gazdag
gyűjtemény a benne búvárkodóknak kínál. Az első részhez válogatott anyag tartalmi
összefüggés nélkül, kronológiába rendezve a legkülönfélébb lapokból állt. Található
volt itt keresztlevél-másolat, gyűjtési ívek, elszámolások, színlapok, fényképek,
levelek, párbaj-nyilatkozat, szerzői jogi szerződés, színi iskolai bizonyítvány
és végrendelet. A válogatás a színháztörténeti kutatáshoz forrásul szolgáló
dokumentumok sokféleségét kívánta érzékeltetni, bemutatva ugyanakkor e tárgyak
szépségét is.
A második egységhez Szigeti Imre pécsi színigazgató és társulata 1865-ből töredékesen
fennmaradt dokumentumait gyűjtöttük össze, melyek tükrében egy vándortársulat
működését próbáltuk meg rekonstruálni, amit érdekessé a pályatárs, Zoltán József
színész által készített, a társulat tagjait szerepeikben ábrázoló, vidám ceruzarajzainak
sorozata tett.
A magyarországi Offenbach-kultusz egyik híres operettjén, a Szép Helénán keresztül egy mű színpadi sorsát követtük nyomon. Az 1866-os bemutatót követően, szinte futószalagon követték egymást a bemutatók. Létrehozóik között olyan legendás alakok nevével találkozhatunk, mint a 19. század színjátszásának fenegyereke, Molnár György, akinek újonnan került elő, jellegzetes bejegyzéseit tartalmazó rendezőpéldánya, vagy Karinthy Frigyes, aki 1920-ban a Scala Színház számára új fordítást készített a műből és ennek autográf példányát állítottuk ki. A kiállítást azzal tettük változatosabbá, hogy a 19. századi előadások fényképeit nem előadásokhoz kapcsoltuk, hanem "Örök Helénák" és egyéb szereplők szóló- és jelenetképei címszó alatt csoportosítottuk, a 20. századi előadásokat pedig eredeti díszlet- és jelmeztervekkel színesítettük.
Kiemelkedő színháztörténeti jelentősége miatt került bemutatásra az első magyar színjátszó társaság, - Kelemen László - társulata 32 darab eredeti, a könyvtár birtokába visszakerült színlapja, az 1792–1795 közötti évekből.
A kiállítást egy karikatúraválogatás zárta, melynek tükrében nemcsak a színház világát kívántuk bemutatni, hanem e periférikusnak tekintett műfaj létjogosultságát is igazolni szerettük volna.
 |
A kiállítás anyagát válogatta: Somorjai Olga
Munkatársa: Burda Zita
(Az oldal megtekintéséhez ajánlott az Internet Explorer böngésző használata.)
