GIUSEPPE VERDI ÉS MAGYARORSZÁG
Az Országos Széchényi Könyvtár és a budapesti Olasz Kultúrintézet kiállítása
Országos Széchényi Könyvtár, 2001. október 25. – december 31.

A Nabucco magyar ősbemutatójának színlapja (Nemzeti Színház, 1847)

Rigoletto. Kéméndy Jenő jelmezterve (Operaház, 1913)

Traviata. Markovics Ilka mint Violetta (Nemzeti Színház, 1866)

Több mint másfél évszázad magyarországi Verdi-előadásait idéző dokumentumokra épül ez az imagináriusnak nevezhető múzeum, amely a régmúlt előadásokat idézi az asszociatív képzelet segítségével. Verdi magyarországi fogadtatásának története folyamatosan a mi saját, hazai színháztörténetünkről is szól, hiszen művészete operaszínpadainkon olyan bámulatra méltó gyorsasággal és olyan átütő erővel hatott, amelyhez a drámai műfajban csak a 19. századtól máig élő, nemzetközi összehasonlításban is páratlan Shakespeare-kultusz él Magyarországon.
A magyar nemzeti opera megteremtőjének, Erkel Ferencnek az érdeme, hogy a Nemzeti Színház karmestereként szorgalmazta e nagyszerű művek mielőbbi magyar nyelvű bemutatóit. Verdi tisztelőjeként, művészetének termékenyítő hatása alatt, a Risorgimento és a magyar szabadságmozgalmak szellemi-politikai rokonságának a jegyében állította színre az olasz mester műveit. A gondosan előkészített és időnként pazar kiállítású művekhez szinte minden esetben újonnan készültek a színpadképek és jelmezek, hogy ezzel is növeljék a látványos előadások hatását, melyeket táncbetétek, balettek is színesítettek. Az operák népszerűségéhez hozzájárult az olasz énekesek és társulatok gyakori vendégszereplése is, műsorukon sok, a hazai színpadokon csak később bemutatott művel.
A nagy olasz zeneszerző operái a kezdetektől máig folyamatosan jelen voltak és jelen vannak zenés színpadainkon. Az első magyar előadások rövid időn belül követték az ősbemutatókat, a magyarországi bemutatókat pedig az újabb és újabb felújítások, Verdi-ciklusok tartották színpadon.

Verdi műveinek hazai fogadtatásáról, operáinak színpadi recepciójáról anyagot gyűjteni kutatónak és kiállításrendezőnek egyaránt gyönyörűség. Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményeiben az első magyarországi Verdi-bemutatótól kezdve (1847. január 2., Nemzeti Színház, Nabucco) az utolsó felújításig (2001. július 27., Nádasdladány, A trubadúr) produkciónként eltérő mennyiségű - több-kevesebb -, összességében igen nagy számú, a Verdi művek recepció-története szempontjából érdekes dokumentum található. Ennek csak töredéke kerülhet a centenáriumi kiállításon bemutatásra. Ezért az anyag válogatásakor és a katalógus összeállításakor az a cél vezérelt, hogy a legszebb és legérdekesebb műtárgyak és dokumentumok kiállítása mellett egyben minél szélesebb képet adjunk a gyűjteményünkben rejlő kutatási lehetőségekről is.
Mind a kiállítás, mind a katalógus Adattári összeállításának vezérfonalát a Verdi-operák ősbemutatóinak a kronológiája adja. A kiállításon egy-egy opera bemutatójának, későbbi felújításainak forrásait, a dokumentum típusát, keletkezési idejét vagy műfaját tekintve a lehetőség szerint minél változatosabban, minél szélesebb időkörből merítve – több mint másfél évszázad produkcióiból válogattunk.

Belitska-Scholtz Hedvig: A centenáriumi Verdi-kiállítás dokumentumai a Színháztörténeti Tár gyűjteményéből. In: Giuseppe Verdi és Magyarország. Kiállítási katalógus. Budapest, 2001. 34–49. pp.

A kiállítást rendezte: Belitska-Scholtz Hedvig, Szőnyiné Szerző Katalin
Munkatársak : Both Magdolna, Burda Zita

Vissza