Változatok egy gyermekdalra

Dohnányi Ernő (1877–1960) zongoraművész, zeneszerző, karmester és zenepedagógus a 20. század legsokoldalúbb muzsikusainak egyike volt. Ezt a róla kialakított képet támaszthatja alá a zenekarra és zongorára komponált Variációk egy gyermekdalra (Variationen über ein Kinderlied für grosses Orchester mit concertantem Klavier, op. 25) című virtuóz sikerdarab is, amely most hasonmás kiadásban látott napvilágot. Az autográf partitúra egyike annak az 1959-ben átadott tizenhét kéziratnak, amelyek még a komponista életében kerültek a Zeneműtárba – aki e döntésével is nyomatékosította azt a szándékát, hogy hazai szellemi javait a nemzeti könyvtár őrizze. A művész születésének 140. évfordulója alkalmából közreadott szerzői autográf azonban nemcsak mint a gyűjtemény reprezentatív kéziratainak egyike jelentős. A partitúra olvasója előtt feltárul az alkotófolyamat egésze, a variációk kompozíciós dinamikája, a hangszerelés formálódása, átalakulása, hogy miként is született Dohnányi Ernő máig legismertebb kompozíciója.

A szerző komponáló ihletét remek intuícióval tudta kamatoztatni az improvizatív műfajok, így a variáció keretei között is, ami, ahogy életműve egésze igazolja, kiemelt szerephez jutott az alkotói folyamatban, s egész életpályáját végigkísérte. Hangversenyeken is gyakran játszott variációkat, saját darabjai mellett Beethoven, Brahms, Chopin műveit is műsorra tűzte. Nem véletlen tehát, hogy az 1913-1914-ben készült, nagyszabású, zongoraszólammal kiegészített zenekari műve, a Változatok egy gyermekdalra megírásakor is ezt a bevált formát választotta.

A leírás készült Kelemen Éva bevezető tanulmánya alapján.