Vásáry István professzor előadása az Orientalisták a könyvtárban sorozatunkban

Bővebben az előadásról

A mongol világbirodalom a 13. század közepére elérte legnagyobb kiterjedését, majd kisebb birodalomrészekre (ulusz) szakadt szét, melyek élén Dzsingisz leszármazottai uralkodtak. Közép-Ázsia Csagatájnak jutott, ezért a Csagatáj ulusz nevet kapta. E terület eredeti népessége a mongol hódításkor török és iráni volt, s a mongol elit is nyelvileg pár nemzedék alatt eltörökösödött. Egy ilyen törökké lett mongol törzsből, a Barlasz-ból számazott Timur Lenk is (1336–1405), aki bár nem volt a dinasztiát adó dzsingiszida család tagja, de 1370-től egyeduralkodóként vezette a közép-ázsiai török-mongol birodalmat, melyet halála után egészen 1506-ig utódai a Timuridák birtokoltak. Az előadás azt vizsgálja, hogy a mongol és török hagyomány hogyan és milyen formában maradt fenn és élt tovább Timur és a Timuridák perzsa és török nyelvű kancelláriáiban, amelyekben az állam muszlim jellegének megfelelően kétségkívül az arab betűs írásbeliség, az iszlám vallás és kultúra dominált.