[1]Már kapható az Országos Széchényi Könyvtár, az Esztergomi Hittudományi Főiskola, a Nagyszombati Egyetem Egyetemtörténeti Intézete és a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány közös kiadásában megjelent bibliográfia Käfer István és Kovács Eszter tollából.
A mű adatai: Käfer István–Kovács Eszter: Ave Tyrnavia! Opera Impressa Tyrnaviae Typis Academicis 1648–1777
288 oldal, illusztrált, Budapest–Esztergom–Nagyszombat, 2013
ISBN 978 963 200 610 9 Ára: 7 000 Ft
A kiadvány kapható az OSZK könyvesboltjában vagy megrendelhető az OSZK Kiadványtárától az alábbi elérhetőségeken: Budai-Király Tímea, Tudományos Igazgatóság Kiadványtár, Országos Széchényi Könyvtár; 1827 Budapest, Budavári Palota F épület; Tel.: 22-43-878, Fax: 22-43-744, email [2]
A mű ismertetője:
Nagyszombatot „Kis Róma” névvel illette a történelem. Teljes joggal, hiszen a magyarországi katolikusság végvára, Szent István országa egyházi fővárosának, Esztergomnak, a Magyar Sionnak menedékhelye, és főtemploma három évszázadon át Esztergom székesegyháza volt. A hitviták szellemi pezsgésében pallérozódott a magyar nyelv, és ebben a régióban fogalmazódott meg először a közszlovák terminus, az obecná slovenčina. 1635-ben alapított egyeteme felbecsülhetetlen szolgálatot tett a szétszabdalt ország kultúrájának, egységének őrzésében, ami leginkább nyomdáinak köszönhető, s mindenekelőtt a Pázmány Péter igyekezete nyomán létrejött jezsuita akadémiai műhely kiadványaiban valósult meg 1648 után.
Az egyetem és nyomdája a katolikus kultúra szellemi központja lett. Ez a kultúra szívesen használta a nemzeti nyelveket is, őrizte a rendi hagyományokat, ápolta Mária és a hazai szentek tiszteletét, dicsőítette az ország ősi jogrendjét, történelmi múltját, mindenekelőtt a hungarus patriotizmust. Nem a későbbi korok magyarosodása és magyarosítása ez, hanem az etnikumtól független hungarizáció, amit a szlovák nyelv az Uhorsko-fogalommal, a nem magyar etnikai jelentésű uhorizáció-val határoz meg.
Annak ellenére, hogy a jezsuita egyetem nyomdája nem valamelyik etnikai nemzet művelődését szolgálta, hiszen a papság, az arisztokrácia és a jómódú nemesség a latin nyelvet használta, a nagyszombati tipográfia híven tükrözte a felföldi kötődéseket, a Budára helyezésig mindvégig. Különösen 1712-től a magyarral együtt jelentős arányban készültek szlovák könyvek, és a német nyelvű publikációk száma csak a budai korszakban haladta meg a magyar és a szlovák kiadványok arányát. A könyveket a XVIII. században bizományosok árusították Besztercebányán, Eperjesen, Esztergomban, Győrött, Kassán, Komáromban, Lőcsén, Pécsett, Pozsonyban, Rozsnyón, Selmecbányán, Sopronban, Szakolcán és Trencsénben, keleten Nagyvárad, délen Eszék volt a terjesztés határa, de működött bizományosuk Bécsben is, és a kiadványok eljutottak többek között Prágába és Grácba is.
A jezsuita egyetem és nyomdája a XVIII. század ötvenes éveinek végétől kezdte tapasztalni a változások jeleit. A Budára helyezés kérdése az 1769-es reformtervezetben is helyet kapott, de csak 1777-ben került rá sor.
Ave TYRNAVIA! Az egyetem-alapítás 375. évfordulójának ünnepnapjai után most az 1648-ban indult tipográfia és városa előtt tisztelgünk a 365. évben. A bibliográfia szaktudományának eszközeivel tárjuk fel mindezt a szellemi kincset, amely a nagyszombati századok alatt született. Ez a feltárás pedig a mai magyar és szlovák tudományosság, az Országos Széchényi Könyvtár, a nagyszombati egyetem (Trnavská Univerzita v Trnave), az Esztergomi Hittudományi Főiskola és a Szent Adalbert Közép és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány együttműködésével történt a mai Esztergomi főegyházmegye támogatásával.