A tudományos konferencián előadást tartott Patonai Anikó Ágnes, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának munkatársa.
[1]
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem HTK Irodalomtudományi Kutatóintézete 2025. szeptember 24–25-én tudományos konferenciát [2] rendezett a Magyar Tudományos Akadémia fennállásának 200. évfordulója alkalmából A mívelt nemzetek remek tollú és nagy hasznú íróinak fordítása: a műfordítás ösztönzése a Magyar Tudós Társaság első két évtizedének irodalmi programjában címmel. A tanácskozás középpontjában a XIX. századi fordítói tevékenység és a Magyar Tudós Társaság nyelvművelő törekvései álltak.
Patonai Anikó Ágnes, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának munkatársa Eötvös József és Csató Pál Victor Hugo Angelo, Padua zsarnoka című drámájáról készült fordításairól címmel tartott előadást a fordítások színpadi pályafutásáról, az OSZK-ban található vonatkozó dokumentumokról és a szövegek megítéléséről.
[3]
Victor Hugo Angelo, Padua zsarnoka című művének három magyar fordítása is színpadra került 1836-ban: Kiss János németből készült változatát Debrecenben mutatták be február 6-án, Eötvös József fordítását Miskolcon március 12-én, míg Csató Pálnak a Magyar Tudós Társaság támogatásával készült munkáját a budai Várszínházban április 18-án.
A korabeli kritika és a közönség mindhárom fordítást kedvezően fogadta. Eötvös szövegét főként vidéken használták, míg Csató Pál változatát többnyire Budán és Pesten: a Pesti Magyar (Nemzeti) Színház már 1837. augusztus 30-án műsorra tűzte, Tisbe szerepében Laborfalvi Rózával.
Victor Hugo Angelo, Padua zsarnoka című drámájának az OSZK Törzsgyűjteményében található 1835-ös, brüsszeli kiadású példánya valószínűleg Kölcsey Ferenc tulajdona volt.
[4]
Eötvös drámafordításának és az ahhoz írt előszónak autográf kézirata az OSZK Kézirattárában található, a Színháztörténeti és Zeneműtárban őrzött szövegkönyv Csató Pál Akadémiához benyújtott kéziratának másolata, amelybe a rengeteg javítás, áthúzás és betoldások mellett Bragadini Katalin szövegeit Eötvös fordításában is beragasztották.
A műfordítások készítése a nyelvművelés egyik alapjaként került be az Akadémia alapító okiratába, hiszen ezekkel elsősorban a magyar nyelv és kultúra gyakorlati használatát és terjesztését szolgálták, különösen az olyan, jelentős színpadi sikereket elérő darabok, mint amilyen Victor Hugo Angelója is volt.