Könyvtárunkba látogatott Nil Baydar asszony, az isztambuli Török Kéziratok Intézetének főrestaurátora. A szakmai megbeszélésen elhangzott, hogy Törökországban a miénktől eltérő struktúrában történik a kéziratok és a régi, illetve a ritka könyvek megőrzése, konzerválása és digitális feldolgozása.
[1]
Könyvtárunkba látogatott Nil Baydar asszony, az isztambuli Török Kéziratok Intézetének [2] főrestaurátora.
A látogatás első állomásán Érdi Marianne, az OSZK Restauráló és Kötészeti Osztályának vezetője a restaurátorműhelyt mutatta be, és folytatott szakmai konzultációt török kollégájával, majd a Kézirattárban Földesi Ferenc különgyűjteményi igazgató néhány török kéziratunk és egy corvina bemutatásával a két kéziratcsoport stiláris rokonságáról beszélt, továbbá ismertette a könyvtár gyűjteménystruktúráját, majd néhány szóban a könyvtár történetét.
Nil Baydar asszony elmondta, hogy Törökországban a miénktől eltérő struktúrában történik a kéziratok és a régi, ritka könyvek megőrzése, konzerválása, digitális feldolgozása. Az Intézet, amelynek főrestaurátoraként tevékenykedik – az ő hatáskörébe főleg a digitalizálással kapcsolatos előkészítés tartozik – szakmai felügyeletet lát el az összes könyvtár fölött, ami kiterjed részben a restaurálási, részben a digitalizálási kérdésekre.
Az egyes gyűjtemények folyamatosan épülő saját digitális könyvtára mellett hamarosan megnyílik a török kéziratok központi digitális könyvtára, ami ebben a pillanatban a Törökországban őrzött összes kézirat mintegy 2 százalékát tartalmazza.
A régi, ritka nyomtatványok digitalizálása ma még nem tartozik az elsődleges munkák közé, mert gyűjteményeik oly nagyok, hogy még modern katalógusok sem készülhettek róluk. A nyomtatott anyagok tömeges digitalizációja csak ezek elkészültével indulhat meg.