„A Tompával kapcsolatos legendák egy részét cáfolni fogjuk, és reméljük, hogy újakat is fogunk alkotni róla.”
Kiállításunkról szólva fontos kiemelnünk, hogy könyvtárunk kézirattári anyagának egyes, különlegesen szép vagy humoros darabjai ez idáig nem kerültek publikálásra. A fent említett kortársaknak írt fontosabb levelei mellett bemutatjuk a Virágregék című selyemborítású díszalbumot, a Tompáról és feleségéről készült eredeti fényképet, illetve elmeséljük, hogy mi köze a költőnek egy szerfelett díszes emlékkönyvhöz vagy Petőfi magánéletéhez.
A Tompával kapcsolatos legendák egy részét (gyakran az ő segítségével) cáfolni fogjuk, és reméljük, hogy újakat is fogunk alkotni róla.
Tárlatunkat egyéb vonatkozó dokumentumokkal, relikviákkal (levelek, festmények, és Tompa hírhedt „fekete könyve”) gazdagítja a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a Sárbogárdi Református Egyházközség.
Tompa Mihály költőként való fellépése is része azoknak a történéseknek, amelyek irodalomtörténeti szempontból kiemelt jelentőséget adnak az 1840-es éveknek.
[1]
Kortársai körében rendkívül népszerű volt: a kritikusok és az olvasóközönség egyaránt pozitívan fogadta műveit. Megjelenésekor a korszak egyik legelismertebb lapja, az Athenaeum közli a verseit, később pedig már az új korszakot jellemző Életképek, Honderü és Pesti Divatlap. A népies irány képviseletében időben és eleinte közkedveltségében is megelőzte Petőfit. Az olvasók körében kialakuló igazi hírnevét a népmesék feldolgozásain alapuló kötetének (Népregék, népmondák; 1846) köszönheti. A szakmai elismerést pedig a Kisfaludy Társaság különdíjának elnyerése biztosította (Szuhay Mátyás, 1847). A Petőfi fellépésével elburjánzó népiességhez, később pedig a szabadságharchoz és az azt követő időszakhoz köthető versei (A gólyához; A madár, fiaihoz; Levél egy kibujdosott barátom után) továbbra is biztosították előkelő helyét az elismert szerzők között.
Időközben a papi hivatást választva az irodalom mellett a protestáns egyházi szónoklat terén is jelentősebb tevékenységet folytat. Kiadott gyászbeszédei érdekes, 19. századi történelmi korrajzot adnak. Irodalmi és egyházi munkásságának összefonódásaként jelenik meg az Olajág című kötete.
A 19. század végéig a klasszikus szerzők között szerepelt, a huszadik század elején még helyet kapott az irodalomtörténet nagyobb összefoglaló műveiben, ám a továbbiakban egyre inkább kiszorult a kánonból. Leginkább csak a szabadságharchoz köthető versei, illetve Arany Jánoshoz és Petőfi Sándorhoz fűződő barátsága, a kor jelentős képviselőivel (többek között: Bajza Józseffel, Jókai Mórral, Heckenast Gusztávval, Pákh Alberttel, Egressy Gáborral) folytatott levelezése tartotta fent a nevét.
Kurátorok: Dr. Patonai Anikó Ágnes, Szűts-Novák Rita irodalomtörténészek
Megnyitó [2]: 2017. május 23. 16 óra, VI. emeleti Díszterem, majd tárlatvezetés a VII. emeleti Katalógustérben
A megnyitó eseménye [3]
MEGHÍVÓ [4]
A kiállítás a könyvtár hetedik szintjén, a katalógustérben tekinthető meg 2017. május 23. és december 20. között, a könyvtár nyitvatartási idejében. Olvasójeggyel nem rendelkező látogatóink az időszaki kamarakiállításokat egységesen 400 Ft-os jegy ellenében látogathatják.