A 2024. június 14-ig látogatható kiállításon nemcsak a gyűjteményben fellelhető, különleges technikájú fotográfiákat mutatjuk be, hanem röviden a kísérletezés korszakát is, azt az utat, ahogy a fotográfia a camera obscurától eljutott a tömegesen előállított kabinetfotókig.
[1]
A kiállításon nemcsak a gyűjteményben fellelhető, különleges technikájú fotográfiákat mutatjuk be, hanem röviden a kísérletezés korszakát is, azt az utat, ahogy a fotográfia a camera obscurától eljutott a tömegesen előállított kabinetfotókig.
Az időszaki kiállítás 2024. június 14-ig ingyenesen látogatható.
Nyitvatartás
Kedd–csütörtök 10.00–18.00 (pénztárzárás 17.00)
Péntek 9.00–19.00 (pénztárzárás 18.00)
Hétfő és szombat zárva
Helyszín: VII. emelet, Kápolnatér – a Történeti Fénykép- és Interjútár kutatóterme
Az Országos Széchényi Könyvtár számos értékes felvételt őriz a fotográfia korai korszakából, amelyek ma már kevéssé ismert, különleges technikákkal készültek – ez még a kísérletezés korszaka.
A könyvtár birtokában lévő legkorábbi felvételek dagerrotípiák. Különleges eszmei értéke van az Egressy Gábort [2]ábrázoló két felvételnek, hiszen ő az 1848-as forradalom egyik fontos szereplője. A kiállításon nemcsak ezek, hanem az Egressy Gábor fiairól, Ákosról és Árpádról készült kettős portré is megtekinthető, valamint egy ritkaság, a Reisner Zsigmond műterméből fennmaradt egyetlen dagerrotípia.
[3]
[4]
[5]
[6]
[7]
[8]
Kísérletező-kutató tudósok, valamint gyógyszerészek, optikusok, ötvösök közül is sokan eljutottak a fényképezéshez. A valóság rögzítésére szolgáló, régről ismert egyéb képzőművészeti módszerek, mint az olaj- és akvarellfestészet, alkalmanként keveredtek a fényképezéssel, ily módon átmenetet képezve a portréfestészet és a friss, még felfedezésre váró technikák között. Ilyen sópapír fotográfia Pöltl Mátyás vendéglős színezett portréja, az Ismeretlen férfi színezett arcképe [9], illetve Bulyovszky Gyula színezett képmása.
Az új médium folytatta a portréfestészet hagyományait, jó néhány hivatásos festő vált fényképésszé: a legismertebbek közülük Marastoni Jakab, Mayer György, Kawalky Lajos.
Később, a 19. század második felében a „hagyományos” képzőművészet fokozatosan elkülönült a látszólag egyre kevesebb művészi ihletet igénylő, futószalagszerű termelésre váltó portréfényképezéstől.
A „fényírás” az első időszakban elsősorban a portrét jelentette, noha ismerünk csendéleteket, bel- és kültéri felvételeket is, de jóval kevesebbet, mint képmást. A ritka kivételek egyike a kiállításon bemutatott, Besztercebánya főterét megörökítő, sópapírra nagyított felvétel 1850-ből.
[10]
[11]
[12]
[13]
[14]
[15]
Fotótér [16]című tartalomszolgáltatásunkban szabadon böngészhetnek az érdeklődők
a nemzeti ünnep alkalmával közzétett,
több mint ezer fényképritkaságot tartalmazó portrégyűjteményünkben. [17]