Az egyéniség szerepe a történelemben címmel rendeztek tudományos konferenciát 2024. szeptember 26–27-én az MNMKK OSZK Ciszterci Műemlékkönyvtárában, Zircen.
[1]
Az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport és a Ciszterci Műemlékkönyvtár szervezésében rendezték meg Zircen 2024. szeptember 26‒27-én Az egyéniség szerepe a történelemben című konferenciát. [2] A vendégeket Németh Gábor, a műemlékkönyvtár igazgatója köszöntette, a kétnapos rendezvényt Lewalt-Jezierski Zoltán, az MNMKK OSZK Főigazgatói Kabinetjének vezetője nyitotta meg, majd Fábri Anna irodalom- és művelődéstörténész tartott plenáris előadást. A konferencián a résztvevők neves történelmi személyiségek életútját és életművét áttekintve vizsgálták az egyén(iség) szerepét. A nemzeti könyvtárat a kutatócsoport három tagja: Bárány Zsófia, Dede Franciska és Klestenitz Tibor képviselte. Előadásaikban a XIX. és XX. század három neves alakjának történelmi jelentőségét elemezték.
[3]
[4]
[5]
[6]
Bárány Zsófia: „Arra, hogy nyíltan beszéljek, szeretetteljesen ő maga szólított fel” – Lonovics József, a diplomata
Bárány Zsófia, az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tagja, Lonovics József (1793–1867) csanádi püspök személyiségét és diplomáciai szerepét mutatta be. Az előadás központi kérdése az volt, hogy a reformkori Magyarország egyik legfontosabb egyházi személyisége mennyiben felelt meg a diplomataszerepnek. Bárány Zsófia a püspök hivatalos irataira, levelezéseire és személyes naplójára támaszkodva mutatta be, hogyan bontakozott ki Lonovics egyénisége a tárgyalások során, és az mennyiben felelt meg annak a képnek, amelyet a kortársak és az utókor alkotott róla.
Dede Franciska: Az ördöglovas leánya – Metternich-Sándor Paulina élete
Dede Franciska, szintén az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tagja, Metternich-Sándor Paulina (1836–1921) életét és személyiségét elemezte. Előadása a korabeli memoárok, naplók, újságcikkek, valamint képzőművészeti alkotások alapján próbált választ adni arra, hogyan látta a kortárs közvélemény ezt a különleges személyiséget. Kiemelte, hogy Metternich-Sándor Paulina tudatosan formálta a róla kialakult képet, és aktív szerepet játszott a korabeli társasági életben.
Klestenitz Tibor: Egy magyar jezsuita a XX. században. Bangha Béla egyénisége
Bangha Béla (1880–1940) jezsuita szerzetes, a XX. század eleji magyar katolikus megújulás egyik vezetőjének megítélése élesen megosztotta a kortárs közvéleményt: hívei a „sajtóapostolt”, az „új Pázmány Pétert”, ellenfelei viszont a „sötétség lovagját”, a „fekete hercegprímást” látták alakjában. Klestenitz Tibor az NKE és könyvtárunk kutatója, az MNMKK OSZK Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport vezetője előadásában arra vállalkozott, hogy a kortárs visszaemlékezések, illetve Bangha Béla saját szövegei segítségével megpróbáljon rámutatni a szerzetes legfontosabb személyes jellemvonásaira, tetteinek mozgatórugóira.
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
[12]
A konferencián még további ismert és neves történelmi személyiségekről is szó esett, mint például Széll Kálmán, Gratz Gusztáv és Horthy Miklós, akik mind-mind egyedi módon formálták a magyar és az európai történelem alakulását. Az előadók: Schwarczwölder Ádám (Veritas Intézet), Paál Vince (MNHH Médiatudományi Intézet), Csibi Norbert (PTE BTK), Turbucz Dávid (HUN-REN BTK TTI) és Bartha Ákos (HUN-REN BTK TTI) a plenáris előadóval és a nemzeti könyvtár munkatársaival együtt másnap kerekasztal-beszélgetésen vettek részt, ahol a történelmi életrajzok főbb kérdései kerültek szóba.
Kapcsolódó tartalom:
Blogbejegyzés: Az egyéniség szerepe a történelemben [14]