Az RMNy-műhely

Az RMNy-műhely

 

 

A Régi Magyarországi Nyomtatványok retrospektív nemzeti bibliográfiai kutatócsoportot Borsa Gedeon szervezte meg 1961-ben az Országos Széchényi Könyvtárban. 2020 óta a munkacsoport a Régi Nyomtatványok Tárának része. Feladata továbbra is a retrospektív nemzeti bibliográfia 1473 és 1800 közötti szakaszának összeállítása és gondozása.

[1] [2]

 

A Régi Magyarországi Nyomtatványok kronologikus rendben, autopszia alapján ad részletes leírást a részben vagy egészben magyar nyelven, illetve a történelmi Magyarország területén bármely nyelven nyomtatásban megjelent, valamint feltételezhetően kiadott művekről 1473-tól 1700-ig. A munka tudománytörténti repertóriummá bővült, s alapkutatásként szolgál az egyéb tudományágak számára. A bibliográfiai adatok pontos rögzítését követően részletesen leírja azok tartalmát és formai jellemzőit, összegzi a vonatkozó szakirodalmat, továbbá közli példányaik teljességadatait. Számba veszi azokat a nyomtatványokat is, amelyek megbízható adatok és tudományosan helyes következtetések alapján feltételezhetők, de példány nem maradt fenn belőlük. Külön részben rendezi azokat a kiadványokat, amelyeknek a megjelenését tévesen állította eddig a kutatás. Azaz kísérletet tesz kora újkori nyomtatott kultúránk lehetőség szerinti teljes rekonstruálására.

Ennek időbeli folytatásaként a PETRIK Géza: Magyarország bibliographiájához készült Pótkötetekben tárja fel az 1701 és 1800 közötti időszakot. A még nem publikált adatok a helyben használható nyilvántartások segítségével kutathatók.

A kutatócsoport bővíti továbbá a teljes időszak tekintetében a személyi hungarikadokumentumok bibliográfiáját (RMK III). Összeállítja és publikálja a Régi Magyarországi Szerzők 1701–1800 című adattárat. Nyomdászat- és művelődéstörténeti kutatásokat folytat, és ezek nyomán építi a Clavis Typographorum Regionis Carpathicae 1473–1948 és a Typographia adatbázisokat, illetve az összes hazai nyomda teljes tipográfiai anyagát feltáró Hungaria Typographica sorozatot.

 

A publikált és online elérhető adatokon felül a szerkesztőség több helyben (630. szoba) használható adattárral rendelkezik:

• Az RMNy-időszak (1473–1700) kiadványainak teljes példánynyilvántartása, a kötetek megjelenése óta felbukkant kiegészítő S(upplementum) tételek, az újabb felfedezésekkel bővített, úgynevezett betanított RMK I., II., III. kötetek.
• A XVIII. századi nemzeti bibliográfia körébe tartozó valamennyi kiadvány összes ma ismeretes példányának nyilvántartása jelzetekkel (több mint 300 000 adat), az ehhez járuló címlapmásolatok gyűjteménye. Továbbá a szerzői hungarikumokat tartalmazó, bővített RMK III/XVIII kötet.

 

A gyűjtési területünket érintő új felfedezéseket publikálva vagy informálisan is köszönettel fogadunk!

 

II. Kiadványok és segédletek (válogatás)

 

Retrospektív nemzeti bibliográfia (RMNy) 1473–1711
Wikipédia [3]

 

Régi Magyarországi Nyomtatványok 1, 1473–1600, [4] szerk. BORSA Gedeon, HERVAY Ferenc, HOLL Béla, KÄFER István, KELECSÉNYI Ákos, Bp., Akadémiai, 1971.

 

 

 

 

[5]Régi Magyarországi Nyomtatványok 2, 1601–1635, [6] szerk. BORSA Gedeon, HERVAY Ferenc, Bp., Akadémiai, 1983.

 

 

 

 

 

Régi Magyarországi Nyomtatványok 3, 1636–1655, [7] szerk. HELTAI János, Bp., Akadémiai, 2000.

 

 

 

 

 

Régi Magyarországi Nyomtatványok 4, 1656–1670, [8] szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., Akadémiai, 2012.

 

 

 

 

 

[9]Régi Magyarországi Nyomtatványok 5, 1671–1685, [10] szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit és PERGER Péter, Bp., OSZK, 2023.

 

 

 

 

Alte siebenbürgische Drucke, (16. Jahrhundert), hrsg. von Gedeon BORSA, (Übers. Gudrun SCHUSTER), Köln, Weimar, Wien, Böhlau, 1996 (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens 21) [Régi Magyarországi Nyomtatványok 1, 1473– 1600, válogatás].

 

 

RMK I

[11]SZABÓ Károly, Régi Magyar Könyvtár I. Az 1531–1711. megjelent magyar nyomtatványok könyvészeti kézikönyve, [12] Bp., Akadémia, 1879.

 

 

 

 

RMK II

[13]SZABÓ Károly, Régi Magyar Könyvtár II. Az 1473-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű hazai nyomtatványok könyvészeti kézikönyve, [14] Bp., Akadémia, 1885.

 

 

 

 

Sztripszky: Adalékok

SZTRIPSZKY Hiador: Adalékok Szabó Károly Régi magyar könyvtár c. munkájának I–II. kötetéhez. Pótlások és igazítások, 1472–1711, Bp., [Lantos A.], 1912.

 

RMK III

[15]

[16]

SZABÓ Károly, HELLEBRANT Árpád, Régi Magyar Könyvtár III. Magyar szerzőktől külföldön 1480-tól 1711-ig megjelent nem magyar nyelvű nyomtatványoknak könyvészeti kézikönyve, 1–2, Bp., Akadémia, 1896–1898.

• 1. rész [17]
• 2. rész [18]

 

SZABÓ Károly, Régi Magyar Könyvtár III-ik kötet, Pótlások, kiegészítések, javítások, 1–5. füzet, összeáll. DÖRNYEI Sándor és SZÁLKA Irma., Bp., OSZK, 1990–1996.

• 1. füzet
• 2. füzet [19]
• 3. füzet
• 4. füzet
• 5. füzet

 

XVIII. századi retrospektív nemzeti bibliográfia
(Petrik, RMK III/XVIII)

 

[20]PETRIK Géza, Magyarország bibliographiája, 1712–1860, I–IV., [21] Bp., Dobrowsky, 1880–1885.
 

 

 

 

 

[22]

V. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712–1860 című művének 1–4. kötetéhez. Az 1712–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok, [23] szerk. KOMJÁTHY MIKLÓSNÉ, Bp., OSZK, 1971.
 

 

 

 

[24]VI. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1–5. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) 1712–1800 között megjelent nyomtatványokhoz, [25] szerk. MARKOS BÉLA, Bp., OSZK, 1972.
 

 

 

 

[26]VII. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712–1860 című művéhez, 1701–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok, [27] szerk. PAVERCSIK Ilona, Bp., OSZK, 1989.

 

 

 

 

[28]VIII. Függelék, Hazai, 18. századi színlapok, gyászjelentések és szentképek bibliográfiája, Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1701–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványokhoz (a VI. kötet kiegészítése), [29]szerk. V. ECSEDY Judit, Bp., OSZK, 1991.

 

 

 

[30]IX. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliográphiája 1712–1860 című művéhez, 1701–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok, [31] összeáll. és szerk. KOVÁCS Eszter és V. ECSEDY Judit, Bp., OSZK, 2017.

 

 

 

[32]X. Nyomda- és kiadástörténeti mutató a IX. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) 1701–1800 között megjelent nyomtatványokhoz, [33] összeáll. és szerk. KOVÁCS Eszter és V. ECSEDY Judit, Bp., OSZK, 2018.

 

 

 

 

RMK III/XVIII

[34] [35]Régi Magyar Könyvtár III/ XVIII. század. Magyarországi szerzők külföldön, nem magyar nyelven megjelent nyomtatványai. 1. kötet, 1712–1760, 2. kötet, 1761–1800, Összeáll. DÖRNYEI Sándor és SZÁVULY Mária, Bp., OSZK, 2005, 2007.

• 1. kötet (1712–1760)  [36]
• 2. kötet (1761–1800) [37]

 

 

Régi Magyarországi Szerzők (RMSz)

 

[38]WIX Györgyné, Régi magyarországi szerzők (RMSz). A kezdetektől 1700-ig, szerk. és befejezte P. VÁSÁRHELYI Judit, … munkatársai KIS Elemérné és KOVÁCS Zsuzsanna, Bp., OSZK, 2008.

 

 

 

 

Hamis nyomdahelyű magyar könyvek

 

V. ECSEDY Judit, Titkos nyomdahelyű régi magyar könyvek, 1539–1800, Bp., Borda Antikvárium, 1996 (A Borda Antikvárium könyvészeti kiadványainak negyedik darabja).

V. ECSEDY Judit, Alte ungarische Bücher mit falschen deutschen Druckorten, 1561–1800, Ergänzungen zu Emil Wellers Repertorium Die falschen und fingirten Druckorte (Übers. Albrecht Friedrich), Bp., Borda Antikvárium, 1999.

 

Hungaria Typographica

 

[39]V. ECSEDY Judit, A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473–1600, [40]Bp., Balassi, 2004 (Hungaria typographica I. 1.).

 

V. ECSEDY Judit, A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, XVII. század. 1. kötet. Nyugat- és észak-magyarországi nyomdák, Bp., OSZK, Balassi, 2010 (Hungaria typographica II. 1.).

 

[41]BÁNFI Szilvia, PAVERCSIK Ilona, PERGER Péter, V. ECSEDY Judit, A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei, XVII. század, Kelet-magyarországi és erdélyi nyomdák, Lőcse és Kassa [42] (Hungaria typographica II. 2.).

 

V. ECSEDY Judit, SIMON Melinda, Kiadói és nyomdászjelvények Magyarországon, 1488–1800 – Hungarian Printers’ and Publishers’ Devices, 1488–1800, Bp., OSZK, Balassi, 2009.

 

Nyomdászattörténet

 

BÁNFI Szilvia, V. ECSEDY Judit, A magyarországi nyomdászat képes krónikája, 1473–1700, Bp., OSZK, Balassi, 2014.

 

[43]V. ECSEDY Judit, A könyvnyomtatás története Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1800, [44] Bp., Balassi, 1999 (benne: PAVERCSIK Ilona, A magyar könyvkereskedelem történetének vázlata 1800-ig, 295–278).

 

Új, bővített kiadása:
V. ECSEDY Judit, A könyvnyomtatás története Magyarországon a kézisajtó korában 1473–1830, Bp., MTA KIK, Kossuth Kiadó, 2021.

 

Kalauz

 

[45]BORSA Gedeon, Kalauz a régi nyomtatványokhoz, A régi nyomtatványok fogalma, anyaga, mérete és terjedelme, Bp., OSZK Könyvtári Intézet, 2003 (Továbbképzés felsőfokon).

 

 

 

 

 

Tanulmánykötetek

 

[46]BORSA Gedeon, Könyvtörténeti írások. I. A hazai nyomdászat, 15–17. század, II. Külföldi nyomdászat 15–16. század, III. Az OSZK Évkönyveiben megjelent tanulmányok, IV. Módszertani cikkek és kutatási eredmények, [47] Bp., OSZK, 1996–2000.

 

[48]BORSA Gedeon, Újabb könyvtörténeti írások. Megjelent a szerző 95. születésnapja alkalmából, [49] szerk. SZVORÉNYI Róbert és P. VÁSÁRHELYI Judit, CSOBÁN Endre Attila közreműködésével. Bp., Argumentum, OSZK, MTA Irodalomtudományi Intézete, MOKKA-R Egyesület, 2018 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 10).
 

 

[50]BORSA Gedeon, Andreas Hess, [51] Bp., Argumentum, OSZK, MTA Irodalomtudományi Intézete, MOKKA-R Egyesület, 2013 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 6).

 

 

 

Fata libelli, A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére írták barátai és tanítványai, szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., OSZK, 2003.

 

[52]Rola krakowskich drukarzy w kulturze wegierskiej — Die Rolle des krakauer Druckwesens in der ungarischen Kultur, — A krakkói nyomdászat szerepe a magyar művelődésben, [53] szerk. V. ECSEDY Judit, Bp., Balassi, 2000.

 

 

 

 

[54]Fejezetek 17. századi nyomdászatunkból, Az Országos Széchényi Könyvtár tudományos ülésszaka és kiállítása 2000. október 12., I. A Régi Magyarországi Nyomtatványok harmadik kötete (1636–1655), II. 350 született Misztótfalusi Kis Miklós – Studien über die ungarländische Typographie des 17. Jahrhunderts…, [55] szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., OSZK, Osiris, 2001 (Libri de libris).

 

 

[56]Biblia Hungarica philologica, Magyarországi bibliák a filológiai tudományokban
Az Országos Széchényi Könyvtárban a Biblia Sacra Hungarica, a könyv „mely örök életet ád”(2008. 11. 21–2009. 03. 29.) című kiállítás alkalmából 2009. január 30-án tartott konferencia előadásai, [57] szerk. Heltai János, Bp., OSZK, MTA BTK ItI, MOKKA-R Egyesület, 2009 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 3).

 

„…mint az gyümölczös és termett szölöveszszöc…” Tanulmányok P. Vásárhelyi Judit tiszteletére, [58] szerk. STEMLER Ágnes, VARGA Bernadett, Bp., Balassi, OSZK, 2010.

[59]Crescit eundo, T [60]isztelgő tanulmányok V. Ecsedy Judit 65. születésnapjára, [60] szerk. SIMON Melinda és PERGER Péter, Bp., Argumentum, OSZK, MTA Irodalomtudományi Intézete, MOKKA-R Egyesület, 2011 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 4).

 

 

 

[61]Sylvae typographicae, Tanulmányok a Régi Magyarországi Nyomtatványok 4. kötetének (1656–1670) megjelenése alkalmából, [62] szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., Argumentum, OSZK, MTA Irodalomtudományi Intézete, MOKKA-R Egyesület, 2012 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 5).

 

 

 

[63]Alexander multifrons. Tanulmányok a 90 éves Dörnyei Sándor tiszteletére, [64] szerk. PERGER Péter, Bp., Argumentum, OSZK, MTA Irodalomtudományi Intézete, MOKKA-R Egyesület, MTA Könyvtár és Információs Központ, 2016 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 8).
 

 

 

[65]A reformáció könyvespolca. Reprezentatív kiadványok Magyarországon a reformáció korából, [66] szerk. P. VÁSÁRHELYI Judit, Bp., OSZK, MTA BTK ItI, MOKKA-R Egyesület, 2017 (A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R Egyesület Füzetei, 9).

 

 

 

III. Typographia adatbázis

 

A kézisajtó kora. Kárpát-medence nyomda- és nyomdászattörténeti honlapja [67]

 

Clavis Typographorum Regionis Carpathicae [68]
Az 1473 és 1948 között a mindenkori államhatárokon belül működő nyomdák és nyomdászok adatai

 

IV. RMNyStat adatbázis (feltöltés alatt)

 

A Farkas Gábor Farkas, Káldos János és Király Péter által elkészített RMNyStat adatbázis a Régi Magyarországi Nyomtatványok 1–5. kötetén, valamint az első kötethez készült újabb kiegészítéseken alapul. Az abban feltárt magyarországi nyomtatványanyag alapvető bibliográfiai adatait (szerző, cím, impresszum, terjedelmi adatok, példányok) rendezi szegmentált, kereshető táblázatba. A táblázat elsősorban a kiadványokkal kapcsolatos összetett statisztikai kérdések megválaszolását tűzte ki célul.

 

V. Munkatársak

 

[69]

 

 

 

 

Borsa Gedeon (1923–2022)

[70]Budapesten született 1923. október 11-én Janits Károly néven. A fővárosban nőtt fel, szülei jómódú, érettségizett emberek voltak. Gyermekévei polgári miliőben teltek. Életében meghatározó volt a Piarista Gimnázium, ott szerezte meg széles körű humanista műveltségének alapjait. 

A történelmi események késztették arra a család 1941-ben megváltoztatta szláv hangzású Janits vezetéknevét, és Gedeon Országos Levéltárban dolgozó bátyja, Borsa Iván javaslatára a régi – tudomásuk szerint kihalt – történelmi családnév, a Borsa felvétele mellett döntsenek. Érettségi után, 1941-ben, távollétében íratták be a jogi karra, így a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte meg jogi diplomáját 1945-ben. 

A diploma megszerzése és a háború után egy ideig apja szatócsüzletében dolgozott, majd annak államosítását követően bátyja közbenjárására rövid időre az Országos Levéltári Központba, onnan 1951. január 1-jén az Országos Könyvtári Központba került.

Az alapvetően inkább gazdasági érdeklődésű, de végül jogi egyetemi diplomát szerző Borsa Gedeon ekkor került kapcsolatba a könyvtári, könyvészeti munkával.

Az Országos Könyvtári Központ a szerzetesi könyvanyag átválogatását 1952 közepére fejezte be, s ez egybeesett a megszüntetésével. Borsa Gedeon a feladatokat átvevő Népkönyvtári Központba került, ahol az államosított könyvanyag biztonságba helyezése és szétosztása volt a feladat. Itt már a munka szervezését bízták rá. Ezek után 1954 és 1958 között az Országos Széchényi Könyvtárban a Könyvelosztó Osztály vezetőjeként dolgozott. Hamar megmutatkozott kitűnő szervezőkészsége. Felfigyelt arra is, hogy milyen sok régi könyv nem szerepel egyetlenegy bibliográfiában sem, noha a Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár kötetei után létrejövő „adalékirodalom” szerzői (Dézsi Lajos, Sztripszky Hiador) is bőségesen hozzájárultak régi nyomtatványaink feltárásához.

[71]Borsa 1958-tól 1960-ig az OSZK Gyarapítási Osztályát vezette. Majd 1961-ben bízták meg azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a régi hazai nyomtatványok új, korszerű bibliográfiájának a rendszerét.

A retrospektív nemzeti bibliográfia létrehozásában több intézmény és személy is közreműködött: Klaniczay Tibor és Mezey László személyes közbenjárásának is köszönhetően 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia céltámogatást biztosított a „projektnek”, és így jöhetett létre az Országos Széchényi Könyvtárban a hazai tudományosságban azóta fogalommá váló „RMNy-csoport”.

A munkacsoport 1961 és 1963 között alakult meg: Holl Béla volt piarista, Kelecsényi Gábor Ákos, valamint Hervay Ferenc Levente egykori ciszterci szerzetesek lettek a tagjai. A hazai szerzetesrendek feloszlatását követően feladat és munka nélkül maradó egykori szerzetesek így lehetőséget kaptak tudományos munka végzésére. Mellettük még Käfer István vett részt a kezdetektől a munkálatokban.

Borsa Gedeon az RMNy első kötetéért 1972-ben Akadémiai Díjban részesült. Munkásságáért 1980-ban Szabó Ervin-emlékérmet, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (polgári tagozat), 2003-ban Széchényi Ferenc-díjat, 2005-ben Magyar Örökség Díjat, 2014-ben pedig Széchenyi-díjat kapott. A nemzeti könyvtár 2012-ben bibliothecarius emeritus címmel ismerte el több évtizedes szolgálatát.

 

 

Hervay Ferenc Levente (1919–2016)

[77]Pozsonyban született, Pécsett, a Ciszterci Rend Gimnáziumában érettségizett. A rendnek 1937-ben lett a tagja, ünnepélyes örökfogadalmát 1944. január 4-én tette le, pappá Mindszenty József veszprémi püspök szentelte 1944. május 16-án Zircen.

A szerzetesházak feloszlatása után, 1953–1955-ig erdőgazdasági segédmunkás volt. Ebben az időszakban is foglalkozott az ifjúsággal, ezért illegális hitoktatás miatt 1961 februárjában letartóztatták, és négy és fél évi börtönre ítélték. Ez volt a „Fekete Hollók” fedőnevű akció, amely az egyház megtörésére tett utolsó nagy kísérletnek tekinthető a karhatalom részéről.

Levente atya a szabadságvesztését Márianosztrán és a kőbányai gyűjtőfogházban töltötte számos paptársával együtt. 1963-ban szabadult amnesztiával.

[78]Mezey László segítségével került a Magyar Tudományos Akadémiához, és e céltámogatással csatlakozhatott az Országos Széchényi Könyvtárban akkoriban induló RMNy-kutatócsoporthoz.

Az OSZK tudományos főmunkatársaként 1981-ben vonult nyugdíjba, s idejét ezután a ciszterci rend történetének megírására, majd a rendszerváltás után szerzetesi életének folytatására és a cserkészet újbóli megszervezésével az ifjúság nevelésére szánhatta.

2001-ben Fraknói Vilmos-díjjal tüntették ki. 2011. augusztus 19-én közgyűjteményi munkásságának elismeréseként Széchényi Ferenc-díjban részesült.

 

 

Holl Béla (1922–1997)

[82]Budapesten született, a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd belépett a rendbe. Az iskolák államosítása után hitoktató volt, később több helyen segédlelkész, 1956 és 1960 közt Vácott egyházmegyei könyvtáros és levéltáros.

1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár, majd az MTA külső munkatársaként egykori osztálytársával, Borsa Gedeonnal az akkor induló Régi Magyarországi Nyomtatványok munkatársa lett, és haláláig részt vállalt a szerkesztőség munkájában. Ő fedezte fel a dalmáciai Šibenik ferences kolostorában Laskai Demeter iskoláskönyvét, amely az Ómagyar Mária-siralom után a második legrégibb magyar verses nyelvemlékünket, a Laskai sorokat őrzi. E felfedezését és az erről közreadott tanulmányát tekintette élete fő művének.

Noha kényszerűségből évtizedekig a renden kívül élt, mindvégig megtartotta szerzetesi fogadalmát. Csak a rendszerváltás után, már nyugdíjasként költözhetett be a piaristák pesti házába.

 

 

Käfer István (1935–2024)

[86]Budapesten született, gyerekkorát részben Érsekújváron töltötte (1943–1946). 1953-ban jelentkezett az ELTE bölcsészettudományi karára magyar–latin szakra, de polgári származása miatt elutasították. Helyette (érsekújvári éveire tekintettel) megkezdhette tanulmányait magyar–szlovák szakon.

A budapesti szlovák nemzetiségi gimnáziumban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelvi lektorként dolgozott. Később az ELTE Egyetemi Könyvtárában és az ELTE BTK Szlovák Tanszékén tevékenykedett.

A rendszerváltás után önálló szlovák tanszéket szervezett az akkor alapított Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, amely idővel cseh és lengyel tanszékkel is kiegészült. A Szent Adalbert Kelet- és Közép-Európa Kutatócsoport (majd a hasonló nevű alapítvány) vezetője, illetve kuratóriumi elnöke volt. Évekig dolgozott a szegedi Gál Ferenc Hittudományi Főiskolán.

2021-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2015-ben az OSZK örökös tagja lett.

Az RMNy első, harmadik és negyedik kötetében szereplő biblikus cseh nyelvű nyomtatványok bibliográfiai feltárásában vett részt szerzőként és tudományos tanácsadóként.

 

 

Kelecsényi Gábor Ákos (1919–1991)

[90]Besenyőtelken született, iskoláit Eger városában végezte a ciszterci gimnáziumban. 1937-ben ciszterci novícius lett, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakos hallgatója. Doktori értekezését 1945-ben védte meg.

1944-től tanított, ám a szerzetesrendek feloszlatása után megszűnt az őt körülvevő szellemi közösség, és kettétört tanári pályája. A rendházat egy éjszaka közepén ávósok szállták meg, és a szerzeteseket kitelepítették Kunszentmártonba. 1951–1959-ig vidéken volt káplán. Helyzete végül annyira ellehetetlenült, hogy kényszerűen kilépett az egyházi kötelékből. 

„Kele” 1961-ben lett az Országos Széchényi Könyvtár szerződéses munkatársa, ahol bekapcsolódhatott a Borsa Gedeon által szervezett könyvtörténeti kutatásokba. Innen került 1976-ban az Olvasószolgálatra, ahol élete végéig dolgozott.

 

 

 

Az RMNy „második generációja”

 

P. Vásárhelyi Judit (osztályvezető 1989–2020)

[94]Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1973-ban szerzett magyar–latin szakos tanári diplomát, s ezt követően egész tudományos munkássága az Országos Széchényi Könyvtárhoz, azon belül a Régi Magyarországi Nyomtatványok szerkesztőségéhez köthető. A kutatócsoporthoz csatlakozva 1973-tól dolgozott Borsa Gedeon keze alatt, s az ő nyugdíjba vonulása után, 1989-ben az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztősége (később Könyv- és Művelődéstörténeti Kutatások Osztálya) osztályvezetője lett. Az RMNy második kötetének munkatársa, harmadik kötetének szerzője, negyedik kötetének szerkesztője és az ötödik kötet társszerkesztője volt.

A bibliográfiai, könyvtörténeti kutatások mellett fő kutatási területe Szenci Molnár Albert életműve. 2005-ben A Vizsolyi biblia kiadásai a XVII. század első felében című akadémiai értekezésével az MTA doktora lett. 2013. szeptember 1-jétől a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának egyetemi oktatója. Az Országos Széchényi Könyvtár kötelékében töltött 48 év és 133 nap után 2020-ban vonult nyugdíjba. Szakmai tanácsaival, szakértelmével a mai napig segíti a kutatócsoportot. Életpályájának, kimagasló munkateljesítményének és jelentős tudományos tevékenységének elismeréseként az Országos Széchényi Könyvtár 1999-ben Széchényi Ferenc-emlékéremmel, a kulturális tárca pedig 2008-ban Széchényi Ferenc-díjjal tüntette ki.

 

 

Dörnyei Sándor (1926–2022)

[99]Szarvason született, 1944-től a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin szakán folytatott tanulmányokat az Eötvös-kollégium tagjaként. 1949–1950-ben ösztöndíjasként részt vett a XIX. századi hazai sajtóbibliográfia munkálataiban az OSZK-ban. 1950 és 1952 között az Országos Könyvtári Központban dolgozott, amelynek feladata a köztulajdonba vett könyvtárak állományának biztosítása volt. Annak felszámolásakor az OSZK Gyarapítási Osztályára, majd néhány év múlva a főigazgatói titkárságra került. A Magyar Könyvszemlének újraindulásától egy évtizedig (1955–1965) a technikai szerkesztője volt.

1956-ban a könyvtár forradalmi bizottságában tevékenykedett, többekkel együtt nagy szerepe volt abban, hogy a könyvtár legnagyobb kincsei hiánytalanul és épségben megmaradtak. Tevékenységéért azonban 1957 áprilisában elbocsátották.

Egy darabig „hónaljas” antikváriusként igyekezett megélni, majd a Mezőgazdasági Lexikon külső bedolgozójaként tevékenykedett. 1958-tól az Orvostudományi Dokumentációs Központ (később Országos Orvostudományi Könyvtár) munkatársaként kurrens magyar orvosi bibliográfiát és orvostudományi szakbibliográfiákat szerkesztett. 1965 októberében az Országos Gyógyszerészeti Intézetbe került, ahol nyugdíjazásáig, 1986-ig dolgozott.

[100]1986-tól kezdődően ismét részt vett az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségének munkájában, Szabó Károly Régi Magyar Könyvtára harmadik kötetének ötfüzetnyi kiegészítése után a XVIII. századi hazai szerzők külföldön, idegen nyelven megjelent publikációinak bibliográfiáját készítette el. Közreműködött az RMNy harmadik kötetének munkálataiban. Könyvtörténeti kutatásaival párhuzamosan a Budapest Lexikon mindkét kiadásának szakszerkesztője volt. Különösen jelentős orvos- és gyógyszerészet-történeti munkássága is.

Könyvtörténeti kutatásai elismeréseként 2006-ban Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki. 2015-től pedig a könyvtár bibliothecarius emeritusa lett. Orvos- és gyógyszerészet-történeti eredményeiért a Magyar Orvostörténelmi Társaság 2001-ben Weszprémi-emlékéremmel és -díjjal tüntette ki, 2016-ban pedig tiszteleti tagjai közé választotta. A Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság 2005-ben Szigetváry Ferenc-emlékérmet adományozott neki. 1956-os Széchényi-könyvtárbeli szerepéért 2018-ban Füzéki István-emlékérmet kapott.

 

 

Heltai János

[104]Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1975-ben szerzett magyar–latin szakos középiskolai tanári diplomát. Mezey László ajánlásával már egyetemi évei alatt „bedolgozhatott” a Borsa Gedeon vezette RMNy-munkacsoportba, s a diploma megszerzését követően 1975-től egészen 2020-as nyugdíjba vonulásáig aktív tagja volt a szerkesztőségnek. Szerzőként és a harmadik RMNy-kötet szerkesztőjeként is működött.

1992 óta dolgozik a Miskolci Egyetemen, a magyar szak és a bölcsészettudományi kar megbecsült és népszerű oktatója, professor emeritusa. 2004-ben lett az MTA doktora. A bibliográfiai, könyvtörténeti kutatások mellett fő kutatási területe a XVII. századi református irodalom, a protestáns-katolikus hitvitázó irodalom. A könyvtárból 2020-ban vonult nyugdíjba. Szakmai tanácsaival, szakértelmével a mai napig segíti a kutatócsoportot.

Szakmai elismerései: 1995 Keresztury-díj, 2009 Klaniczay-díj, 2018 OSZK Széchényi Ferenc-emlékérem, 2023 MTA MAB Kitüntető Tudományos Díj.

 

 

Pavercsik Ilona 

[109]1976-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár–magyar szakán. 1977 és 2009 között volt az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Előbb a Színháztörténeti Tárban dolgozott, majd 1982-től a Régi Magyarországi Nyomtatványok Szerkesztőségének tudományos munkatársa, öt éven át megbízott osztályvezetője volt. Ő szerkesztette a XVIII. századi retrospektív nemzeti bibliográfia VII. kiegészítő kötetét, az RMNy harmadik és negyedik kötetének egyik szerzője volt. 

A lőcsei Brewer-nyomda története a 17–18. században című doktori értekezését 1981-ben védte meg. Emellett foglalkozott Kassa XVII–XVIII. századi nyomdászattörténetével, a felső-magyarországi naptárkiadásokkal, David Frölich munkásságával, a könyvkereskedelem történetével a könyvkiadás kézműipari korszakában, illetve a pest-budai könyvkereskedők tevékenységével a felvilágosodás korában.

 

 

Szilágyiné Bánfi Szilvia

[112]1981-ben szerzett történelem–könyvtár szakos tanári diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. 1976-tól 2021-es nyugdíjazásáig volt az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa. Könyvtárosi pályáját az Igazgatási Osztályon kezdte, majd 1982–1983-ban az Olvasószolgálaton, 1984-től a Zárolt Kiadványoknál folytatta. 1996-tól a Kortörténeti Különgyűjtemény, majd a Videótár osztályvezetője lett.

2001-től a Régi Magyarországi Nyomtatványok Bibliográfiai Szerkesztőségének munkatársa. Könyvtári feladatai mellett bekapcsolódott a Borsa Gedeon által vezetett betűtípus-kutató csoport munkájába. 1988-ban szerzett doktori címet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Huszár Gál, a nyomdász és nyomdakészletének repertóriuma című dolgozatával.

Életre hívta és gondozza a Typographia nyomdatörténeti honlapot. Összeállítja az RMNy kiegészítő, S(upplementum) tételeit. Emellett a XX. századi cenzúrakutatás történetével foglalkozik.

2015-ben a kulturális tárca Szinnyei József-díjjal tüntette ki.

 

 

V. Ecsedy Judit (Vizkelety Andrásné)

[115]Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett angol–könyvtár szakon diplomát, majd 1971-től az OSZK Gyarapítási Osztályán kezdett dolgozni mint külföldi könyvbeszerző és angol referens.

Hivatali munkája mellett kutatónapjain hamarosan bekapcsolódott a Borsa Gedeon által vezetett betűtípus-kutató csoport munkájába. E kutatócsoport célja a régi magyarországi nyomdák betű- és díszkészletének az összeállítása volt a xerográfia segítségével. A nyomdatörténeti kutatások kiegészítették, eredményeikkel alátámasztották, segítették az RMNy-csoport bibliográfiai kutatásait.

Munkájának eredményeként a történelmi Magyarország területén 1700 előtt működő összes nyomda betű- és díszkészletét feltárta és rendszerezte. Kutatásait a Hungaria Typographica című típusrepertórium köteteiben összegezte és publikálta. A kora újkori nyomdászattörténet mellett vizsgálódásai a XVIII. századra is kiterjednek. Nevéhez fűződik a XVIII. századi retrospektív nemzeti bibliográfia több kiegészítő kötetének (VIII, IX, X) összeállítása, szerkesztése. 2007-ben lett az MTA doktora.

A könyvtárból 2018-ban vonult nyugdíjba. Szakmai tanácsaival, szakértelmével a mai napig segíti a kutatócsoportot.

Életpályájának, kimagasló tudományos tevékenységének elismeréseként számos szakmai díjat kapott: 1992 Keresztury-díj, 2015 Klaniczay-díj, 2016 OSZK Széchényi Ferenc-emlékérem. A kulturális tárca 2009-ben Széchényi Ferenc-díjjal tüntette ki.

 

 

 

Az RMNy készülő VI. kötetének szerzői

 

Szerkesztő

Perger Péter

[121]Az ELTE-n szerzett könyvtár szakos diplomát 1998-ban, még abban az évben az OSZK munkatársa lett. Az RMNy harmadik kötetének ellenőrzési munkálataiba kapcsolódott be, majd egyik szerzője volt a negyedik kötetnek, és P. Vásárhelyi Judittal közösen szerkesztette az ötödik kötetet. V. Ecsedy Judit vezetésével tanult bele a betűtípus-kutatásba. 2010-ben védte meg a Fehér foltok a Tótfalusi-betűk történetében című doktori dolgozatát az ELTE-n. Kutatási területe a XVI–XVIII. századi nyomdászattörténet.

 

 

Szerzők

Garadnai Erika

[125]

A Miskolci Egyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát 2008-ban. Irodalomtörténeti szakdolgozatát, majd 2015-ben doktori disszertációját a XVII. századi hitvitázó irodalomról Heltai János vezetésével írta.

2014 óta dolgozik az OSZK-ban, 2022-től az RMNy-kutatócsoport tagjaként tevékenykedik.

 

 

 

Kovács Eszter

[128]

A PPKE történelem–cseh szakán végzett 2004-ben. Kutatásai a XVII–XVIII. századi szlovakizáló cseh, illetve biblikus cseh irodalomra fókuszálnak. Käfer István szakmai vezetésével számos kötetet publikált a témában. 2009-ben a PPKE-n védte meg A magyar jezsuiták és a cseh rendtartomány (Csehország, Morvaország és Szilézia) 1773-ig című doktori dolgozatát. Ugyanott habilitált 2019-ben. 2009 óta dolgozik az RMNy-munkacsoport tagjaként. Az RMNy ötödik kötetének egyik szerzője volt. E munkája mellett óraadó oktató a PPKE történelem szakán.

 

 

Szvorényi Róbert

[131]A PPKE-n történelem–latin szakon végzett 2001-ben. Ugyanitt ógörögből 2000-ben abszolutóriumot, az SZTE-n pedig 2011-ben jogászdiplomát szerzett. A történettudományok doktora (PhD, PPKE, 2021), disszertációjának címe: Jacobinus János élete és életműve, a Brevis enarratio historiográfiai és történeti háttere, valamint szövegének utóélete. 2009 óta az Országos Széchényi Könyvtárban az RMNy-kutatócsoport tagjaként dolgozik. A negyedik és ötödik kötetek egyik szerzője.
Fő kutatási területe az alkalmi nyomtatványok, neolatin filológia. 

 

 

Tóth Anna Judit 

[134]1998-ban szerzett görög–latin szakos diplomát a PPKE-n, 2006-ban doktorált az ELTE Ókortudományi Doktori Iskoláján. Fő kutatási területe a bizánci kultúra és a kora újkori latin nyelvű történetírás. Munkája mellett tanít a Károli Gáspár Református Egyetemen. 2023-ban habilitált a Debreceni Egyetemen.

2019 óta dolgozik az Országos Széchényi Könyvtárban az RMNy-kutatócsoport tagjaként. Az ötödik kötet egyik szerzője.