A Török Sophie-kéziratok gazdag anyaga 2025. december 10-én, a költőnő születésének 130. évfordulóján vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár Copia felületén.
[1]
A Török Sophie-kéziratok gazdag anyaga 2025. december 10-én, a költőnő születésének 130. évfordulóján vált elérhetővé az Országos Széchényi Könyvtár Copia felületén. [2] A nemzeti könyvtár e jelentős digitális gyarapítással tiszteleg Tanner Ilona, azaz Török Sophie emléke előtt, aki lírájával, naplójegyzeteivel és irodalmi munkásságával a XX. század első felének meghatározó alkotói közé tartozott.
A Copián most publikált gyűjtemény [2] 943 kéziratot foglal magába, amelyek túlnyomó részét versek és versvariánsok alkotják (907 tétel), emellett pedig több naplójegyzet és négy festmény is helyet kapott benne. A digitális hozzáférés lehetővé teszi, hogy az érdeklődők első kézből ismerhessék meg a költőnő életművének teljesebb rétegeit, beleértve azokat a műveket is, amelyek életében nem jelentek meg, vagy csupán töredék formájában maradtak fenn.
Tanner Ilona 1895. december 10-én született, és első verseit még saját nevén írta; legkorábbi ismert költeményei 1911-ből származnak. 1920-ban az Új Idők és A Hét közölte néhány művét, de igazi célja a Nyugat hasábjain való megjelenés volt. Pályájának fordulópontját a Babits Mihállyal való találkozás és házasság jelentette: 1921. január 15-én a költő felesége lett, s ezzel belépett a korszak modern irodalmi életének központjába. Művésznevét is férjétől kapta, aki Kazinczy Ferenc felesége után nevezte el őt Török Sophie-nak
[3]
Az 1920-as évektől rendszeresen publikált: 1921 májusában már hat versét közölte a Nyugat, elsőként pedig a Nyári játék című novellát szignálta Török Sophie néven 1921. december 1-jén. Kötettel 1929-től jelentkezett: az Asszony a karosszékben című első könyvét három további (Örömre születtél (1934), Értem és helyetted (1940) és a Sirató (1948)) követte. Prózai és szerkesztői tevékenysége is figyelemre méltó: 1933-ban Boldog asszonyok címmel elbeszéléskötetet, 1934-ben Hintz tanársegéd úr, 1939-ben Nem vagy igazi! címmel regényt adott ki, 1943-ban pedig Kótzián Katalinnal együtt szerkesztette a Költőnők antológiáját.
A korai évek formai útkeresése után – saját vallomása szerint – a szabadversben találta meg valódi hangját. Művei gyakran határterületen mozognak vers és napló között: élményei, érzelmei és gondolatai sodró ritmusban, kötött formák nélkül áramlanak. E sajátos műfaji átmenet az egyik oka annak, hogy kéziratainak részletes feldolgozása az irodalomtudomány számára mindmáig izgalmas feladat.
Férje halála után Török Sophie legfontosabb feladatának Babits irodalmi hagyatékának megőrzését tekintette. Összegyűjtötte a Babits, Juhász Gyula és Kosztolányi Dezső között váltott leveleket (amelyek 1959-ben jelentek meg Belia György szerkesztésében), és 1945-ben sajtó alá rendezte a Babits-életmű tervezett összkiadásának első kötetét. Babits könyveit és kéziratait – a háború pusztításait követően – Keresztury Dezső biztatására helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban; a hagyaték 1952-ben és 1954-ben érkezett meg a nemzeti könyvtárba. Saját kéziratait 1955. január 8-án kelt végrendeletében hagyta az intézményre.
[4]
A most közreadott kéziratgyűjtemény nemcsak a már ismert, kiadott műveket teszi hozzáférhetővé, hanem a költőnő által „megtagadottaknak” nevezett, kötetbe soha nem rendezett verseket, valamint a vázlatokat és töredékeket is. A dokumentumok között szereplő néhány festmény pedig Török Sophie vizuális érdeklődését tanúsítja: szabadidejében szívesen rajzolt, fényképezett, könyvborítókat és lámpaernyőket készített, így a Copián most közölt anyag életművének sokszínűségét is hangsúlyozza. A rendkívül rétegzett és a hagyaték különböző egységeiben fennmaradt dokumentumok feldolgozása Méry Tündének, a Kézirattár tudományos munkatársának köszönhető.
Az Országos Széchényi Könyvtár e közzététellel [2] nemcsak Török Sophie emlékét ápolja, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a XX. századi magyar irodalom egyik különleges, sokszor méltatlanul háttérbe szorult hangja végre teljesebb fényben táruljon az olvasók elé. A közel ezer dokumentumból álló anyag [2] ezentúl minden érdeklődő számára szabadon kutatható a Copia felületén.