A kelet-közép-európai térség könyvtörténészeit megszólító szakmai eseményen könyvtárunkat a Régi Nyomtatványok Tárának két munkatársa, dr. Kovács Eszter és dr. Túri Klaudia képviselte.
[1]
A Szlovák Nemzeti Könyvtár 2026. április 21. és 23. között Turócszentmártonban rendezte meg Ars typographica antiqua című nemzetközi konferenciáját, amely a XV–XVII. századi könyvnyomtatás kérdéseit állította középpontba. A kelet-közép-európai térség könyvtörténészeit megszólító szakmai eseményen az Országos Széchényi Könyvtárat a Régi Nyomtatványok Tárának két munkatársa, dr. Kovács Eszter és dr. Túri Klaudia képviselte.
Dr. Kovács Eszter cseh nyelvű előadásában (Fragmenty ztraceného zpěvníku Tobiáše Závorky v Maďarsku, v Městské knihovně v Szarvasi = Tobiáš Závorka elveszett énekeskönyvének töredékei Magyarországon, a Szarvasi Városi Könyvtárban) egy nemrég előkerült, különleges töredéket ismertetett. A lelet Szarvason került elő egy XVII. századi wittenbergi prédikációskötet restaurálása során. A töredék részben kottás énekrészleteket, részben prózai szövegeket tartalmazott – utóbbiak az 1602-ben készült, Písně chvál božských … [Énekek Isten dicsőségére…] című énekeskönyv előszavából származtak. A kötet nyomtatását annak idején a nyomdász letartóztatása szakította félbe, mivel a protestáns szerző engedély nélküli terjesztés miatt többször is konfliktusba került a cenzúrával. Az addig elkészült nyomtatványokat 1602-ben elkobozták, a munka csak 1606-ban folytatódhatott, és a művet még ugyanabban az évben újra ki is adták. Az elkobzott példányok megsemmisültek, így a most azonosított töredék az egyetlen ismert fennmaradt részlet ebből az anyagból. Az előadás részletesebb ismertetése a Magyar Könyvszemle 2025/1. számának 54–71. oldalán olvasható. [2]
[3]
[4]
Túri Klaudia angol nyelven adott elő. Inclining Stars and Praying Readers: Prognostication and Piety in Early Modern Almanacs Printed in Hungary (Befolyásoló csillagok, imádkozó olvasók: jóslatok és kegyességi motívumok a kora újkori magyarországi kalendáriumokban) című előadásában a kora újkori kalendáriumok prognosztikonjaiban szereplő imádságokat és fohászokat vizsgálta. Kiindulópontként Johannes Lichtenberger Prognosticatio (1488) című művét mutatta be, amely a jövő megismerésének három alapvető útját különíti el: a tapasztalatot, az asztrológiai tudást és az isteni kinyilatkoztatást. E megismerési utak sajátos módon voltak jelen és fonódtak össze a prognosztikonok szövegeiben. A XVI–XVIII. századi kalendáriumok előrejelzései az időjárásról, a termésről, a járványokról, a háborúról és békéről egy olyan értelmezési keretben jelentek meg, amelyet az astra inclinant, non necessitant (a csillagok hajlamosítanak, de nem kényszerítenek) elve határozott meg. Ennek megfelelően a prognózisok nem egy előre rögzített jövőt közvetítettek, hanem inkább egy lehetőségként értelmezhetők, amely az emberi válaszok és az isteni gondviselés együttműködésében formálódik.
A konferencia előadásai szerkesztett formában várhatóan még 2026 folyamán jelennek meg a Kniha – Časopis pre výskum dejín knižnej kultúry című könyvtörténeti folyóiratban.
Kapcsolódó tartalom:
A konferencia programja [5]