A Közös történelmünk szlovák építőkövei című kötet bemutatóján egykori tanítványai és pályatársai idézték fel a tudós életművét, szemléletmódját és személyiségét.
[1]
[2]
Käfer István irodalomtörténész, a szlovák–magyar közös múlt és kulturális örökség nemzetközileg elismert kutatója előtt tisztelegtünk szeptember 10-én a Széchényi-könyvestek legutóbbi rendezvényén. [3] A Közös történelmünk szlovák építőkövei című kötet bemutatóján egykori tanítványai és pályatársai idézték fel a tudós életművét, szemléletmódját és személyiségét.
A Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány gondozásában megjelenő kötettel kilencvenedik születésnapján köszöntötték volna Käfer Istvánt. A professzor 2024. augusztus 5-i halála után azonban emlékkötetté vált: tizennégy tanulmánya és négy esszéje mellett barátai, munkatársai és tanítványai visszaemlékezései is helyet kaptak benne.
A könyvbemutató résztvevője Tibor Žilka, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Karának egyetemi tanára, valamint Mészáros Andor, a Szent Adalbert Közép- és Kelet-Európa Kutatásokért Alapítvány elnöke, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének habilitált egyetemi docense volt. A beszélgetést Kovács Eszter, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának tudományos kutatója vezette.
[4]
Az eseményen személyes emlékeket is felidéztek Käfer Istvánnal és a pályájával kapcsolatban. Tibor Žilka a professzor első tanítványai között volt, míg Kovács Eszter pályája későbbi szakaszában tanulhatott tőle. Žilka tanár úr felidézte megismerkedésüket és azokat az éveket, amikor Käfer István Pozsonyban is tanított. Szó esett arról a korszakról is, amikor jóval nehezebb volt személyes kapcsolatokat kialakítani a magyar és a szlovák tudományos élet tagjai között.
Mészáros Andor a kötet megszületésének hátteréről és a Szent Adalbert alapítvány létrejöttéről is beszélt. Mint elhangzott, az alapítvány létrehozása Käfer István egyik utolsó olyan kezdeményezése volt, amelynek a megvalósulásában még személyesen is részt vehetett.
A beszélgetőpartnerek többször visszatértek Käfer István sajátos tudományos szemléletéhez. Kutatásaiban nem választotta szét mereven a magyar és a szlovák kulturális örökséget: a két nép múltját, irodalmát és művelődéstörténetét egymással összefüggésben vizsgálta. Maga is a hungaroszlovakológia kifejezést használta erre a megközelítésre, tanítványai pedig olykor tréfásan „käferológiának” nevezték sajátos látásmódját. Szemléletének továbbvitele ma is fontos feladat.
[5]
[6]
A könyv összeállítói nem tematikus válogatást készítettek Käfer István írásaiból, hanem egy kötetbe rendezték életművének jellegzetes darabjait. A tanulmányok többek között a régi szlovák irodalom, a kultúrtörténet és a folklór kérdéseivel foglalkoznak, és betekintést adnak abba a gondolkodásmódba, amely a magyar és a szlovák kulturális örökséget közös történeti térben értelmezte.
[7]A kötet borítója is ezt az életutat idézi meg: Käfer István pályájának meghatározó helyszínei jelennek meg rajta, köztük az újpesti kertvárosi templom, a pozsonyi egyetem, a piliscsabai kampusz, az esztergomi Szent Adalbert Központ és az Esztergomot Párkánnyal összekötő Mária Valéria híd.
A szakmai életmű mellett a tanár személyisége is hangsúlyosan megjelent az estén. Kovács Eszter felidézte első óráját Käfer Istvánnal: emlékei szerint a professzor olyan erős személyiséggel és előadói készséggel bírt, hogy még az érzékeny témákat is képes volt közel hozni hallgatóihoz. Egykori tanítványainak pedig ma is hiányzik, hogy kézirataikat megmutathassák neki, és megkapják tőle azokat a pontos, olykor kritikus megjegyzéseket, amelyekkel munkájukat segítette.
Az est így nemcsak egy könyv bemutatója, hanem egy kivételes tudósi pálya és tanári életmű közös felidézése is volt.
További képek, [8] videó [9]
Kapcsolódó tartalom:
Szeretettel várjuk önöket a Széchényi-könyvestek
következő rendezvényein is! [11]