Szinte telt ház előtt mutattuk be szeptember 15-én Zubreczki Dávid Hogyan nézzünk várost? – Utcai felfedezők kézikönyve című kötetét a Széchényi-könyvestek sorozatban.
[1]
Szinte telt ház előtt mutattuk be 2026. szeptember 15-én Zubreczki Dávid Hogyan nézzünk várost? – Utcai felfedezők kézikönyve című kötetét a Széchényi-könyvestek sorozatban. Az est során kiderült: a város akkor válik igazán izgalmassá, ha megtanulunk kérdéseket feltenni róla, és észrevenni azokat a részleteket, amelyek mellett nap mint nap elsétálunk.
A szerzővel Sághi Ilona, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a könyvestsorozat egyik szerkesztője beszélgetett.
Zubreczki Dávid sokoldalúságát jól mutatja, hogy újságíróként, zenészként, városi séták vezetőjeként és az Urbanista blog alapítójaként egyaránt ismert. A beszélgetés ezúttal elsősorban arról szólt, hogyan lehet a megszokott környezetünket új nézőpontból felfedezni.
Ehhez érdemes időnként újra gyermeki kíváncsisággal szemlélni a várost. A szerző felidézett egy mátyásföldi sétát is, amikor gyermekeivel egy házon található apró kapura figyeltek fel. Első pillantásra akár macskaajtónak is tűnhetett, valójában azonban egy szippantócső bevezetőnyílása volt. Saját gyerekkori élményei közül pedig a Vajdahunyad vára került elő: gyermekként sokáig nem értette annak különös felépítését. Éppen az ilyen kérdésekből indulhat el a város felfedezése.
[2]
[3]
De mi történik, ha nem gyermekként, hanem például egy földönkívüli szemével nézünk körül? Egy kívülálló számára akár az is különös lehetne, hogy nap mint nap hosszú utat teszünk meg a lakóhelyünk és a munkahelyünk között, vagy hogy miért díszítjük épületeinket, és milyen szerepet szánunk a városi szobroknak.
Egy másik játékos nézőpont az óriásé: mit láthatna fentről, amit mi az utcaszintről nem? Budapesten több olyan épület és épületegyüttes is található, amelynek különleges szerkezete vagy alaprajza igazán csak felülnézetből válik érzékelhetővé – ilyen például a ferihegyi 1-es terminál vagy több nagyobb lakótelepi együttes.
A beszélgetés során számos várostörténeti érdekesség is előkerült. Szó esett arról, hogy a 19. századi városi élet korántsem mindenben működött úgy, ahogyan ma elképzeljük: még az sem volt minden esetben magától értetődő, hogy valaki ingyen leülhetett egy nyilvános helyen.
Előkerült a Heidecker-kerítés története is. A jellegzetes merev fémhálós kerítéstípus Budapest több pontján ma is felismerhető, és változatával a kisföldalatti környezetében is találkozhatunk. Egy első pillantásra hétköznapinak tűnő városi részlet mögött így akár egész ipar- és várostörténeti történet húzódhat meg.
[4]
[5]
[6]A közlekedés múltjából sem maradtak ki az érdekességek. Zubreczki Dávid felidézte például, hogy a fővárosi 70-es trolibusz számozása Sztálin 70. születésnapjához kapcsolódik, és szó esett Budapest egykori és mai főútvonalairól, köztük a Rákóczi útról is. A pályaudvarok kapcsán pedig az egykor divatos, hatalmas íves üvegcsarnokok és azok építészeti megoldásai kerültek elő.
A szerző kedvelt budapesti útvonalairól is mesélt, és arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakran éppen a helyiek azok, akik saját városuk legismertebb látnivalóit sem keresik fel. Miközben utazásaink során természetesnek vesszük, hogy megnézzük egy idegen város nevezetességeit, otthon sokszor éppen ezek mellett megyünk el nap mint nap.
A Hogyan nézzünk várost? – Utcai felfedezők kézikönyve egyik legfontosabb üzenete éppen ez: nem kell messzire utaznunk ahhoz, hogy felfedezővé váljunk. Néha elég lassabban menni, felnézni, kérdezni – és észrevenni azt, ami mellett addig talán százszor is elhaladtunk.
További képek [7]
Kapcsolódó tartalom:
Hogyan nézzünk várost? – Széchényi-könyvestek [8]
Szeretettel várjuk önöket a Széchényi-könyvestek
következő rendezvényein is! [9]