A konferencián könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárának két munkatársa is előadást tartott.
A HUN-REN–PPPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport idén 17. alkalommal rendezte meg éves lelkiségtörténeti konferenciáját 2024. április 12–13-án, „Erkölcs, etika és morál a magyar régiségben” címmel. Az esemény előadásai átfogó képet nyújtottak a 16–18. századi magyarországi irodalom legfontosabb nyomtatott és kéziratos etikai témájú műveivel kapcsolatos legfrissebb kutatásokról. Emellett az általános eszmetörténeti tendenciák és ezek interpretációi is részletes bemutatásra kerültek.
[1]Garadnai Erika munkatársunk Puritán erkölcs vagy harcos polémia – Matkó István „Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje” című erkölcsi oktató munkája és a szerző polemikus munkásságának kérdései az 1660-as években című előadásában Kézdi Vásárhelyi Matkó István (1625–1693) hitvitázó tevékenységéről ismert prédikátor angol nyelvről magyarra fordított művét mutatta be, párhuzamba állítva a szerző polemikus munkáival (Fövenyen épített ház romlása, 1666 Szeben, RMNY 3323; Bányász csákány, 1668 Patak, RMNY 3481).
Olyan kérdésekre kereste a választ, miszerint a protestáns erkölcs, a puritán kegyesség elvei tetten érhetők-e a polemikus munkák szövegvilágában. Egyáltalán megjelenik-e a korszak hitvitáiban a vitázás mikéntjére (erkölcsére, etikájára) vonatkozó, akár felekezeti különbségeket is tükröző olvasói vagy szerzői elvárás, igény, illetve a puritán kegyességnek az egyéni vallásgyakorlatra írt tanácsai, erkölcsi elvárásai a felekezeti összecsapások argumentációjában, vitás kérdéseiben?
Kovács Eszter kollégánk a szlovák evangélikusok legelterjedtebb énekeskönyvéről beszélt A tisztességes és boldog élet titka. A „Cithara Sanctorum” életvezetési témájú verseinek változásai a 17–18. század folyamán című referátumában. A 20. század végéig az énekeskönyvnek több mint kétszáz kiadása ismeretes, ezekre jellemző a hagyományokhoz való hűség és az állandó megújulás. Az eredeti (Lőcse, 1636) kiadás énekeinek száma a 18. század végére több mint duplájára emelkedett. Ez köszönhető a korszak jelentős szlovák költőinek, fordítóinak (Jeremiáš Lednický, Juraj Zábojník, Ján Glosius, Samuel Hruškovic stb.), a befogadó közösség egyre mélyebb szellemi igényeinek, új német és lengyel énekeskönyvek megjelenésének, amelyek legszebbnek tartott darabjai biblikus cseh fordításban bekerültek a gyűjteménybe, továbbá az aktuális történelmi helyzetnek, hiszen a történelem változásaira, traumáira a lelkiségi irodalom is reagált.
[2]
Az előadásban az 1795-ös pozsonyi kiadásnak a keresztény emberhez illő életről elmélkedő énekeit mutatta be, és arra kereste a választ, hogyan változott ez a témakör az évek során. Mikor kerültek újabb ilyen témájú énekek az énekeskönyvbe? Itt is jellemző-e a tanító verseknél megfigyelt fejlődés? Végül a történelmi helyzet változása, a viharos 17. század után a 18. század békésebb időszaka befolyásolta-e ezen énekszövegek formálódását?
A konferencia előadásainak szerkesztett változata várhatóan kötetben is megjelenik majd. Munkatársaink részletes beszámolóit előadásaikról az OSZK-blogon olvashatják az érdeklődők (Kovács Eszter: 17. századi szlovák erkölcsi tanítás Zsuzsanna példáján [3]).