Erkölcs, etika és morál a magyar régiségben: konferencia a HUN-REN–PPPKE szervezésében

Printer-friendly versionPDF version
2024/06/10

A HUN-REN–PPPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport idén 17. alkalommal rendezte meg éves lelkiségtörténeti konferenciáját 2024. április 12–13-án, „Erkölcs, etika és morál a magyar régiségben” címmel. Az esemény előadásai átfogó képet nyújtottak a 16–18. századi magyarországi irodalom legfontosabb nyomtatott és kéziratos etikai témájú műveivel kapcsolatos legfrissebb kutatásokról. Emellett az általános eszmetörténeti tendenciák és ezek interpretációi is részletes bemutatásra kerültek. 

Garadnai Erika munkatársunk Puritán erkölcs vagy harcos polémia – Matkó István „Kegyes cselekedetek rövid ösvénykéje” című erkölcsi oktató munkája és a szerző polemikus munkásságának kérdései az 1660-as években című előadásában Kézdi Vásárhelyi Matkó István (1625–1693) hitvitázó tevékenységéről ismert prédikátor angol nyelvről magyarra fordított művét mutatta be, párhuzamba állítva a szerző polemikus munkáival (Fövenyen épített ház romlása, 1666 Szeben, RMNY 3323; Bányász csákány, 1668 Patak, RMNY 3481).

Olyan kérdésekre kereste a választ, miszerint a protestáns erkölcs, a puritán kegyesség elvei tetten érhetők-e a polemikus munkák szövegvilágában. Egyáltalán megjelenik-e a korszak hitvitáiban a vitázás mikéntjére (erkölcsére, etikájára) vonatkozó, akár felekezeti különbségeket is tükröző olvasói vagy szerzői elvárás, igény, illetve a puritán kegyességnek az egyéni vallásgyakorlatra írt tanácsai, erkölcsi elvárásai a felekezeti összecsapások argumentációjában, vitás kérdéseiben? 

Kovács Eszter kollégánk a szlovák evangélikusok legelterjedtebb énekeskönyvéről beszélt A tisztességes és boldog élet titka. A „Cithara Sanctorum” életvezetési témájú verseinek változásai a 17–18. század folyamán című referátumában. A 20. század végéig az énekeskönyvnek több mint kétszáz kiadása ismeretes, ezekre jellemző a hagyományokhoz való hűség és az állandó megújulás. Az eredeti (Lőcse, 1636) kiadás énekeinek száma a 18. század végére több mint duplájára emelkedett. Ez köszönhető a korszak jelentős szlovák költőinek, fordítóinak (Jeremiáš Lednický, Juraj Zábojník, Ján Glosius, Samuel Hruškovic stb.), a befogadó közösség egyre mélyebb szellemi igényeinek, új német és lengyel énekeskönyvek megjelenésének, amelyek legszebbnek tartott darabjai biblikus cseh fordításban bekerültek a gyűjteménybe, továbbá az aktuális történelmi helyzetnek, hiszen a történelem változásaira, traumáira a lelkiségi irodalom is reagált.

 

Az előadásban az 1795-ös pozsonyi kiadásnak a keresztény emberhez illő életről elmélkedő énekeit mutatta be, és arra kereste a választ, hogyan változott ez a témakör az évek során. Mikor kerültek újabb ilyen témájú énekek az énekeskönyvbe? Itt is jellemző-e a tanító verseknél megfigyelt fejlődés? Végül a történelmi helyzet változása, a viharos 17. század után a 18. század békésebb időszaka befolyásolta-e ezen énekszövegek formálódását?

A konferencia előadásainak szerkesztett változata várhatóan kötetben is megjelenik majd. Munkatársaink részletes beszámolóit előadásaikról az OSZK-blogon olvashatják az érdeklődők (Kovács Eszter: 17. századi szlovák erkölcsi tanítás Zsuzsanna példáján).