A Régi Nyomtatványok Tára által indított virtuális emlékévprogramban kisebb-nagyobb terjedelmű írásokkal és sok képpel elevenítjük fel egyik legnagyobb adományozónk életútját és munkásságát.
[1]
Száz éve hunyt el Apponyi Sándor, a nemzeti könyvtár egyik legnagyobb adományozója. Apponyi Sándor már 1924. szeptember 15-én a nemzeti könyvtárra hagyta teljes könyvtárát, kikötve, hogy az csak a tulajdonos halála után kerüljön át az új helyére. Az öt, külön kezelt gyűjteményből álló együttesről elmondható, hogy mintegy 15.000 dokumentumot foglalt magába, tehát nagyságrendileg megegyezett az alapító, Széchényi Ferenc adományával.
[2]Ki volt és főleg miért fontos számunkra Apponyi Sándor (1844–1925), ez a visszahúzódó, jelentéktelennek tűnő öregúr, akit leginkább olvasás közben ábrázolnak a róla készült képek? Hogyan hat a világhírű Apponyi-hungaricagyűjtemény alapítójának munkássága még ma is?
Ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni a Régi Nyomtatványok Tára által most indított virtuális emlékévprogram, amely kisebb-nagyobb terjedelmű írásokkal és sok képpel eleveníti fel egyik legnagyobb adományozónk életútját és munkásságát.
Tekintsen be a régi könyvek és egy főúri gyűjtemény rejtelmes világába;
keresse az Apponyi-logóval vagy #Apponyi100 [3] hashtaggel megjelölt tartalmainkat blogunkon, valamint Facebook- és Instagram-oldalunkon is!
A virtuális Apponyi Sándor-emlékév tartalmai
Indul az Apponyi-emlékév. [4] Csapó Fanni, a Régi Nyomtatványok Tára kutatójának meghívója az Apponyi-teremből – videó
„Tiszteletadásra jöttem” – Bevezető az Apponyi-emlékév blogsorozata elé [5]
Apponyi Sándor-emlékév – 1. rész: Apponyi Albert megemlékezése Apponyi Sándorról [6]
Gróf Apponyi Sándor gyűjteményéről [7] a Régi Ritka tartalomszolgáltatás felületén
Gróf Apponyi Sándor metszetgyűjteménye [8] a Régi Ritka oldalán
Hóman Bálint Apponyi Sándor ravatalánál elmondott gyászbeszéde [9]
A lengyeli kastély vendégkönyve [10] (MNMKK OSZK Kézirattár Fol. Hung. 2458)
Hegedűs István (1848–1925) klasszika-filológus és műfordító bejegyzései [11] a vendégkönyvben
Művészeti alkotások a lengyeli kastély vendégkönyvében [12]
[13]
[14]
Részlet Deák Eszter Apponyi Albert megemlékezése Apponyi Sándorról című blogbejegyzéséből:
[15]
Az Apponyi családban hagyománynak számított a könyvek szeretete: Apponyi Sándor (Párizs, 1844–1925) dédapja, Apponyi Antal György (1751–1817) Bécsben alapított könyvtárat 1774-ben, fia Apponyi Antal (1782–1852) kamarás, nagykövet pedig tovább gyarapította a gyűjteményt, amelyet 1827-ben Pozsony városának ajánlott fel, ahonnan húsz év múlva az egész állomány az ősi családi kastélyba, a Nyitra vármegyei Nagy-Apponyba került. Apponyi Sándor édesapja, Apponyi Rudolf (1812–1876) Párizsban dolgozott követségi titkárként apja mellett, majd 1856-tól 1871-ig ő lett a párizsi nagykövet. Sándor itt, Párizsban született, gyermek- és fiatalkori éveit szinte végig külföldön töltötte. Ezt követték a londoni évek, amikor a középiskolás fiú már nagy érdeklődéssel látogatta az antikváriumokat, más könyvgyűjtőkkel is kapcsolatba került, mint pl. Kálnoky Gusztáv gróffal, aki abba az irányba terelte, hogy a gyűjtés során válasszon egy behatárolható tematikát, s azon belül törekedjen a teljességre. A családi tradíció a diplomáciai pályára predesztinálta ugyan a fiatal grófot, de apja felismerte és elfogadta a fiú tudós hajlamát és segítette bibliofil törekvéseit. Londonban nagy hatással volt Apponyi Sándorra a British Museum könyvtára, amely már akkor is gazdag hungaricagyűjteménnyel rendelkezett. Az a gyűjtőkör, amelynek az ifjú gróf elkötelezte magát és egy életen át gyarapította: a magyarországi szerzők külföldön megjelent művei és a külföldi szerzők Magyarországra vonatkozó vagy tágabban magyar tematikájú idegennyelvű külföldön megjelent művei. Könyvtárak, antikváriumok és árverések állandó látogatója lett és minden idejét, pénzét a külföldön beszerezhető hungarikumok felkutatására, beszerzésére fordította, elsősorban, ha ritkaságnak számítottak.
[16]
1876-ban meghalt édesapja, s ekkor Sándor gróf úgy döntött, végleg hazatér. A Tolna megyei Lengyelben található családi kastélyt átépíttette, ide költözött, könyvtárát is ide telepítette. 1878-ban megnősült, feleségül vette az igen művelt Eszterházy Alexandra grófnőt (1856–1930), aki tehetséges amatőr festő volt, Apponyi Sándornak egy életen át méltó társa. A lengyeli Apponyi-kastély rövid idő alatt a magyar tudomány egyik fellegvára lett. Apponyi Sándor már 1868-ban bekapcsolódott a magyar tudományos életbe, amikor Toldy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémián bemutatta a fiatal könyvgyűjtőt a hallgatóságnak egy addig ismeretlen Sztárai Mihály-mű nyomtatott kiadásának megtalálójaként. Apponyi a lengyeli kastély könyvtárában az 1880-as évektől kezdett dolgozni hungaricagyűjteménye katalógusán. Szerencsésen egyesültek benne a bibliofil, a bibliográfus, valamint a történet- és irodalomtudós erényei. Könyveit nagy szakértelemmel rendezte, olvasta és dolgozta föl, s ahogyan a gyűjtésben, úgy a feldolgozásban is megtalálta a formai és tartalmi szempont kellő egyensúlyát.
[17]
[18]
[19]
[20]
Kapcsolódó tartalom:
Konferenciafelhívás [21]