Száz éve hunyt el Apponyi Sándor

 

Száz éve hunyt el Apponyi Sándor, a nemzeti könyvtár egyik legnagyobb adományozója. Apponyi Sándor már 1924. szeptember 15-én a nemzeti könyvtárra hagyta teljes könyvtárát, kikötve, hogy az csak a tulajdonos halála után kerüljön át az új helyére. Az öt, külön kezelt gyűjteményből álló együttesről elmondható, hogy mintegy 15.000 dokumentumot foglalt magába, tehát nagyságrendileg megegyezett az alapító, Széchényi Ferenc adományával.

Ki volt és főleg miért fontos számunkra Apponyi Sándor (1844–1925), ez a visszahúzódó, jelentéktelennek tűnő öregúr, akit leginkább olvasás közben ábrázolnak a róla készült képek? Hogyan hat a világhírű Apponyi-hungaricagyűjtemény alapítójának munkássága még ma is?  

Ezekre a kérdésekre igyekszik válaszolni a Régi Nyomtatványok Tára által most indított virtuális emlékévprogram, amely kisebb-nagyobb terjedelmű írásokkal és sok képpel eleveníti fel egyik legnagyobb adományozónk életútját és munkásságát. 

 

 

A virtuális Apponyi Sándor-emlékév tartalmai

Indul az Apponyi-emlékév. Csapó Fanni, a Régi Nyomtatványok Tára kutatójának meghívója az Apponyi-teremből – videó

„Tiszteletadásra jöttem” – Bevezető az Apponyi-emlékév blogsorozata elé
Apponyi Sándor-emlékév – 1. rész: Apponyi Albert megemlékezése Apponyi Sándorról

Gróf Apponyi Sándor gyűjteményéről a Régi Ritka tartalomszolgáltatás felületén
Gróf Apponyi Sándor metszetgyűjteménye a Régi Ritka oldalán

Hóman Bálint Apponyi Sándor ravatalánál elmondott gyászbeszéde
A lengyeli kastély vendégkönyve  (MNMKK OSZK Kézirattár Fol. Hung. 2458)
Hegedűs István (1848–1925) klasszika-filológus és műfordító bejegyzései a vendégkönyvben

Művészeti alkotások a lengyeli kastély vendégkönyvében

 

 

Részlet Deák Eszter Apponyi Albert megemlékezése Apponyi Sándorról című blogbejegyzéséből:

Az Apponyi családban hagyománynak számított a könyvek szeretete: Apponyi Sándor (Párizs, 1844–1925) dédapja, Apponyi Antal György (1751–1817) Bécsben alapított könyvtárat 1774-ben, fia Apponyi Antal (1782–1852) kamarás, nagykövet pedig tovább gyarapította a gyűjteményt, amelyet 1827-ben Pozsony városának ajánlott fel, ahonnan húsz év múlva az egész állomány az ősi családi kastélyba, a Nyitra vármegyei Nagy-Apponyba került. Apponyi Sándor édesapja, Apponyi Rudolf (1812–1876) Párizsban dolgozott követségi titkárként apja mellett, majd 1856-tól 1871-ig ő lett a párizsi nagykövet. Sándor itt, Párizsban született, gyermek- és fiatalkori éveit szinte végig külföldön töltötte. Ezt követték a londoni évek, amikor a középiskolás fiú már nagy érdeklődéssel látogatta az antikváriumokat, más könyvgyűjtőkkel is kapcsolatba került, mint pl. Kálnoky Gusztáv gróffal, aki abba az irányba terelte, hogy a gyűjtés során válasszon egy behatárolható tematikát, s azon belül törekedjen a teljességre. A családi tradíció a diplomáciai pályára predesztinálta ugyan a fiatal grófot, de apja felismerte és elfogadta a fiú tudós hajlamát és segítette bibliofil törekvéseit. Londonban nagy hatással volt Apponyi Sándorra a British Museum könyvtára, amely már akkor is gazdag hungaricagyűjteménnyel rendelkezett. Az a gyűjtőkör, amelynek az ifjú gróf elkötelezte magát és egy életen át gyarapította: a magyarországi szerzők külföldön megjelent művei és a külföldi szerzők Magyarországra vonatkozó vagy tágabban magyar tematikájú idegennyelvű külföldön megjelent művei. Könyvtárak, antikváriumok és árverések állandó látogatója lett és minden idejét, pénzét a külföldön beszerezhető hungarikumok felkutatására, beszerzésére fordította, elsősorban, ha ritkaságnak számítottak.

1876-ban meghalt édesapja, s ekkor Sándor gróf úgy döntött, végleg hazatér. A Tolna megyei Lengyelben található családi kastélyt átépíttette, ide költözött, könyvtárát is ide telepítette. 1878-ban megnősült, feleségül vette az igen művelt Eszterházy Alexandra grófnőt (1856–1930), aki tehetséges amatőr festő volt, Apponyi Sándornak egy életen át méltó társa. A lengyeli Apponyi-kastély rövid idő alatt a magyar tudomány egyik fellegvára lett. Apponyi Sándor már 1868-ban bekapcsolódott a magyar tudományos életbe, amikor Toldy Ferenc a Magyar Tudományos Akadémián bemutatta a fiatal könyvgyűjtőt a hallgatóságnak egy addig ismeretlen Sztárai Mihály-mű nyomtatott kiadásának megtalálójaként. Apponyi a lengyeli kastély könyvtárában az 1880-as évektől kezdett dolgozni hungaricagyűjteménye katalógusán. Szerencsésen egyesültek benne a bibliofil, a bibliográfus, valamint a történet- és irodalomtudós erényei. Könyveit nagy szakértelemmel rendezte, olvasta és dolgozta föl, s ahogyan a gyűjtésben, úgy a feldolgozásban is megtalálta a formai és tartalmi szempont kellő egyensúlyát.

 

 

Kapcsolódó tartalom:
Konferenciafelhívás