A mohácsi csata ötszázadik és Buda visszafoglalásának háromszáznegyvenedik évfordulója adott történelmi keretet a III. Borsa Gedeon-műhelykonferenciának, amelyet 2026. október 12-én rendeztek meg az OSZK-ban.
[1]
[2]
A mohácsi csata ötszázadik és Buda visszafoglalásának háromszáznegyvenedik évfordulója adott történelmi keretet a III. Borsa Gedeon-műhelykonferenciának, amelyet 2026. október 12-én rendeztek meg az Országos Széchényi Könyvtárban.
A Romlások orvoslása: a török kor nyomtatványai Mohácstól Buda visszafoglalásáig [3] című tudományos tanácskozás hét szekciójában a korszak könyv-, nyomdászat-, irodalom- és művelődéstörténetének új kutatási eredményeit mutatták be. Az előadások között korábban ismeretlen nyomtatványok és könyvtöredékek azonosítása is szerepelt.
A nemzeti könyvtár Régi Nyomtatványok Tára harmadik alkalommal szervezte meg a Borsa Gedeon (1923–2022) emlékét őrző műhelykonferenciát, amely lehetőséget teremt a régi magyarországi nyomtatványok kutatóinak szakmai párbeszédére és legújabb eredményeik bemutatására.
A résztvevőket Bokodi-Oláh Gergely, az OSZK Kutatási és Különgyűjteményi Főosztályának vezetője köszöntötte. Megnyitójában felidézte Borsa Gedeon tudományos örökségét, hangsúlyozva a könyvészeti pontosság és a források sokoldalú vizsgálatának jelentőségét. Rámutatott arra is, hogy a romlás és az orvoslás fogalmai a 16–17. század vallási, politikai és irodalmi gondolkodásának egyaránt meghatározó elemei voltak.
[4]
[5]
Történelmi emlékezet és könyvkultúra a török korban
A konferencia elején Perger Péter, az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) Műhelyének vezetője emlékezett meg a száz éve született Dörnyei Sándorról, aki bibliográfiai és orvostörténeti munkássága mellett személyes barátsággal is kötődött Borsa Gedeonhoz. Az előadás felidézte a kutató nemzeti könyvtárhoz fűződő kapcsolatát, az 1956-os forradalom idején vállalt szerepét és a retrospektív nemzeti bibliográfia területén végzett munkáját. A megemlékezést történeti interjúrészlet egészítette ki, amelyben Dörnyei Sándor az 1956. november 4-i eseményekről és a könyvtár értékes kéziratainak védelméről beszélt.
Őze Sándor Magyarország romlása a török vész időszakában című előadásában arra kereste a választ, hogyan vált Mohács a magyar történelmi emlékezet egyik meghatározó tragédiájává. A csata kortársi értelmezése és a későbbi nemzedékek Mohács-képe közötti különbségeket vizsgálva mutatta be, miként alakult át a vereség jelentése az ország tartós politikai megosztottságának tapasztalatával.
G. Etényi Nóra Hieronymus Ortelius török háborúkat feldolgozó munkájának 1694-es bécsi kiadását elemezte, különös figyelmet fordítva a történeti beszámolók, a metszetek és a politikai reprezentáció kapcsolatára. Viskolcz Noémi Matthias Lang soproni evangélikus lelkész könyvkiadói tevékenységét mutatta be, akinek 17. századi munkássága jelentős szerepet játszott a helyi gyülekezet vallási és kulturális életének fenntartásában.
[6]
[7]
[8]
[9]
[10]
[11]
Korábban ismeretlen nyomtatványok nyomában
A második szekció a régi nyomtatványok fennmaradásának és azonosításának kérdéseit állította középpontba. Luffy Katalin, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa könyvkötésekből előkerült nyomtatványtöredékeket mutatott be, amelyek között több korábban ismeretlen kiadványt sikerült azonosítani. A leletek a nyomdászattörténet mellett egykori könyvkötőműhelyek működéséről is új információkat szolgáltatnak.
Bajáki Rita egy 1658-as, eddig bibliográfiailag ismeretlen magyar nyelvű nyomtatványról számolt be, amely a nagyszombati Szent Adalbert Társulat könyvtárából került elő. Kéry István Világtól Istenhez emelkedő léleknek első sóhajtása című munkája új tétellel egészítheti ki a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiáját.
A szekció szintén kiemelkedő felfedezését Varga Bernadett, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának osztályvezetője ismertette. Kutatásának kiindulópontját a bártfai Szent Egyed-templom egykori zenei gyűjteményéből származó, restaurálás során előkerült nyomtatványtöredékek jelentették.
Az egyik leletegyüttesről sikerült megállapítani, hogy Antoninus Florentinus Summa theologica című művének 1477-ben, Speyerben készült kiadásából származik. A másik, még jelentősebb felfedezés 31 levélnyi töredékből állt, amelyeket a kutató egy eddig ismeretlen Obsequiale Strigoniense, vagyis esztergomi szertartáskönyv kiadásaként azonosított. A töredékekből a főszöveg mintegy 67 százaléka rekonstruálható.
Az újonnan azonosított kiadás feltehetően a 16. század eleji velencei nyomdászathoz kapcsolódik, pontos eredetének meghatározása azonban további kutatást igényel. A felfedezés különösen jelentős, mivel az esztergomi szertartáskönyvek Mohács előtti kiadásaival már Borsa Gedeon is foglalkozott. A leletek ismét rámutattak arra, hogy a későbbi könyvkötésekhez felhasznált töredékek akár évszázadokkal később is ismeretlen kiadványok létezését bizonyíthatják.
[12]
[13]
[14]
[15]
[16]
[17]
A mohácsi híradásoktól az erdélyi szászok olvasmányaiig
A délutáni program két párhuzamos helyszínen folytatódott. A harmadik szekcióban Faragó Dávid egy 1526 őszén Nürnbergben megjelent, az OSZK gyűjteményében is megtalálható német röplap forrásait és hitelességét vizsgálta, amely a mohácsi csata utáni eseményekről közölt híreket. Péterfi Bence II. Lajos egykori német trombitásának történetét mutatta be, aki a mohácsi vereséget követően oszmán fogságba került, majd 1532-ben, Kőszeg ostroma idején megszökött. Keppinger Boglárka Oláh Miklós esztergomi érsek reformációra adott válaszával foglalkozott, különös tekintettel az 1560-as nagyszombati zsinat határozatait közreadó szinodális könyvre, amelynek egyik kiadásából az OSZK is őriz példányt.
A párhuzamos negyedik szekcióban Szvorényi Róbert, az OSZK RMNy Műhelyének kutatója egy 1686-ban, Szebenben megjelent latin nyelvű halotti búcsúztató kiadványt vizsgált. A Meta sagittarum prosapiae Mikesianae című munka a zabolai Mikes Kelemen emlékét őrizte meg, aki nem azonos a későbbi rodostói levélíróval. Az előadó az ajánlások, címerek, alkalmi költemények és különleges versszerkesztési megoldások elemzésével mutatta be a főúri reprezentáció és a korabeli latin nyelvű költészet kapcsolatát. A kiadvány szerzőségének vizsgálata során felvetette, hogy egyes szövegek megalkotásában kolozsvári jezsuita diákok és tanáruk is közreműködhettek. A búcsúztató így az erdélyi társadalmi kapcsolatok és a jezsuita oktatás történetének is értékes forrása.
Verók Attila az erdélyi szászok egészségügyi ismereteket közvetítő nyomtatványairól és olvasmányairól beszélt, előadását Dörnyei Sándor emlékének ajánlva. Rámutatott, hogy füveskönyvek, herbáriumok és kalendáriumok a kisebb magánkönyvgyűjteményekben is megtalálhatók voltak. Orbán Áron a Carolus Clusius és Beythe István nevéhez kapcsolódó, 1583-ban megjelent Stirpium nomenclator Pannonicus című növényjegyzék keletkezését, valamint a benne szereplő magyar növénynevek hitelességének kérdését vizsgálta.
[18]
[19]
[20]
[21]
[22]
[23]
A visszafoglaló háborúk irodalmi és vallási értelmezései
Az ötödik szekcióban Tóth Anna Judit, az OSZK RMNy Műhelyének kutatója a visszafoglaló háborúk hazai neolatin irodalmi visszhangját mutatta be. A vizsgált kiadványok között jezsuita iskoladrámák, kiseposzok, alkalmi költemények és retorikai mintabeszédek egyaránt szerepeltek.
Külön figyelmet fordított az 1688-ban bemutatott iskoladrámákra, köztük egy Szent István és Koppány küzdelmét feldolgozó pozsonyi darabra, amelyben a történelmi cselekmény korabeli politikai párhuzamokat is felidézhetett. Az előadás egyik legérdekesebb következtetése az volt, hogy több latin nyelvű műben Konstantinápoly visszafoglalásának reménye is megjelent. Ez a várakozás jól érzékelteti, milyen távlatokat nyitottak meg a keresztény seregek győzelmei a korszak egyes szerzőinek gondolkodásában.
Papp Ingrid Identitásformáló helyszínek című előadásában Mohács és Szigetvár emlékezetének továbbélését vizsgálta a cseh és szlovák irodalomban. Andrej Sládkovič 19. századi, Zrínyi Miklós hősiességét megörökítő költeményén keresztül a történelmi emlékezet és a közösségi identitás kapcsolatát mutatta be.
Kovács Eszter, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa azt elemezte, hogyan változott a magyarság megítélése a 16–17. századi cseh nyomtatványokban. Míg a korábbi művek gyakran Európa és Csehország védőbástyájaként ábrázolták Magyarországot, a visszafoglaló háborúk idején egyre többször jelent meg a passzív, sőt olykor törökbarátnak tekintett magyarság képe. Az előadó különösen szemléletes példaként ismertette azokat a cseh históriás énekeket, amelyek Budát hűtlenné vált nőalakként személyesítették meg, akit I. Lipót a visszafoglalás után ismét magához fogad. Rámutatott arra is, hogy az ilyen ábrázolások a szigorúbb magyarországi Habsburg-intézkedések igazolásához is hozzájárulhattak.
[24]
[25]
[26]
[27]
[28]
[29]
A párhuzamos hatodik szekció a romlás és az orvoslás vallási jelentésrétegeit vizsgálta. Szőke Kornélia a lutheránus gyászbeszédekben megjelenő „romlás pohara” motívumát elemezte, amely az egyéni szenvedés mellett a háborús pusztítás és a közösségi megpróbáltatások jelképévé is vált.
Garadnai Erika, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa a romlás és az orvoslás irodalmi toposzainak változását vizsgálta a 17. századi vallási vitairatokban. Czeglédi István és Sámbár Mátyás polémiáján keresztül mutatta be, hogyan alakították át a protestáns és katolikus szerzők a történelmi megpróbáltatásokról szóló elbeszéléseket. Rámutatott, hogy a hitviták nemcsak teológiai nézetkülönbségeket jelenítettek meg, hanem a magyar történelem és a nemzeti sors új értelmezéseinek kialakulásához is hozzájárultak.
Martis Zsombor Czeglédi István kassai református lelkész politikai irataival foglalkozott. Az 1659-ben megjelent Az országoknak romlásárul írott könyvnek első része című munka elemzésével azt vizsgálta, miként használta fel a szerző a korszak retorikai motívumait a kassai református gyülekezet megerősítése érdekében.
[30]
[31]
[32]
[33]
Egy befejezetlen kiadás és a hazai nyomdászat lehetőségei
A konferencia záró szekciójában Kasza Péter, az OSZK és a Szegedi Tudományegyetem Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoportjának kutatója Bethlen Farkas monumentális Erdély története című munkájának kiadástörténetét vizsgálta.
A szerző halálát követően a keresdi nyomdában megkezdett vállalkozás nem jutott el a teljes mű megjelentetéséig. Kasza Péter a fennmaradt példányok, kéziratok és korabeli levelezések alapján mutatta be, hogyan próbálták a 18. századi tudósok kiadni a munkát. Kutatásának fontos eredménye, hogy a keresdi nyomtatványhoz utólag kapcsolt előszavak és ajánlások nem feltétlenül az eredeti nyomtatási vállalkozáshoz, hanem későbbi kiadási kísérletekhez köthetők.
Az előadó az OSZK-ban őrzött, nyomtatott és kéziratos részeket egyaránt tartalmazó kétkötetes történeti anyag vizsgálatával új szempontokat vetett fel a mű kézirattörténetének értelmezéséhez is.
A konferencia utolsó előadását Perger Péter, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa tartotta Magyarországi nyomdák a török hódoltság árnyékában címmel. A kutató a fennmaradt bibliográfiai adatok alapján tekintette át, hogyan befolyásolták a korszak politikai, gazdasági és társadalmi viszonyai a hazai nyomdák működését.
Hangsúlyozta, hogy a magyarországi nyomdák elmaradása elsősorban nem technikai természetű volt: működésüket a szerényebb gazdasági lehetőségek, a nyersanyaghiány és a korlátozott felvevőpiac határozta meg. Borsa Gedeon korábbi számításaira támaszkodva új módszertani megközelítést is bemutatott, amelyben a nyomdák feltételezett teljesítőképességét vetette össze az ismert nyomtatványterméssel.
A vizsgálat több esetben jelentős kihasználatlan kapacitást jelzett, bár az előadó felhívta a figyelmet a becslések bizonytalanságaira is. Az eredmények új lehetőséget kínálnak annak megértéséhez, milyen korlátok között működött a magyarországi nyomdászat a török hódoltság idején.
A régi könyvek új kérdéseket tesznek fel
A III. Borsa Gedeon-műhelykonferencia ismét megmutatta, hogy a régi magyarországi nyomtatványok kutatása messze túlmutat az egykori könyvek bibliográfiai azonosításán. Egy könyvkötésből előkerült néhány levél ismeretlen kiadás létezését bizonyíthatja, egy alkalmi nyomtatvány a korabeli oktatás és társadalmi kapcsolatok világát tárhatja fel, míg a történeti és vallási kiadványok elemzése a nemzeti önértelmezés változásait teheti láthatóvá.
A tanácskozás egyúttal arra is rámutatott, hogy a nemzeti könyvtár gyűjteményei és bibliográfiai műhelyei napjainkban is új tudományos felfedezések kiindulópontjai, továbbörökítve Borsa Gedeon kutatói szemléletét és szakmai örökségét.
[34]
[35]
[36]
[37]
Kapcsolódó tartalom: