Régi nyomtatványok, új felfedezések – harmadik alkalommal rendezték meg a Borsa Gedeon-műhelykonferenciát

 

A mohácsi csata ötszázadik és Buda visszafoglalásának háromszáznegyvenedik évfordulója adott történelmi keretet a III. Borsa Gedeon-műhelykonferenciának, amelyet 2026. október 12-én rendeztek meg az Országos Széchényi Könyvtárban.

 

 

A nemzeti könyvtár Régi Nyomtatványok Tára harmadik alkalommal szervezte meg a Borsa Gedeon (1923–2022) emlékét őrző műhelykonferenciát, amely lehetőséget teremt a régi magyarországi nyomtatványok kutatóinak szakmai párbeszédére és legújabb eredményeik bemutatására. 

A résztvevőket Bokodi-Oláh Gergely, az OSZK Kutatási és Különgyűjteményi Főosztályának vezetője köszöntötte. Megnyitójában felidézte Borsa Gedeon tudományos örökségét, hangsúlyozva a könyvészeti pontosság és a források sokoldalú vizsgálatának jelentőségét. Rámutatott arra is, hogy a romlás és az orvoslás fogalmai a 16–17. század vallási, politikai és irodalmi gondolkodásának egyaránt meghatározó elemei voltak. 

 

Történelmi emlékezet és könyvkultúra a török korban 

A konferencia elején Perger Péter, az OSZK Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) Műhelyének vezetője emlékezett meg a száz éve született Dörnyei Sándorról, aki bibliográfiai és orvostörténeti munkássága mellett személyes barátsággal is kötődött Borsa Gedeonhoz. Az előadás felidézte a kutató nemzeti könyvtárhoz fűződő kapcsolatát, az 1956-os forradalom idején vállalt szerepét és a retrospektív nemzeti bibliográfia területén végzett munkáját. A megemlékezést történeti interjúrészlet egészítette ki, amelyben Dörnyei Sándor az 1956. november 4-i eseményekről és a könyvtár értékes kéziratainak védelméről beszélt. 

Őze Sándor Magyarország romlása a török vész időszakában című előadásában arra kereste a választ, hogyan vált Mohács a magyar történelmi emlékezet egyik meghatározó tragédiájává. A csata kortársi értelmezése és a későbbi nemzedékek Mohács-képe közötti különbségeket vizsgálva mutatta be, miként alakult át a vereség jelentése az ország tartós politikai megosztottságának tapasztalatával. 

G. Etényi Nóra Hieronymus Ortelius török háborúkat feldolgozó munkájának 1694-es bécsi kiadását elemezte, különös figyelmet fordítva a történeti beszámolók, a metszetek és a politikai reprezentáció kapcsolatára. Viskolcz Noémi Matthias Lang soproni evangélikus lelkész könyvkiadói tevékenységét mutatta be, akinek 17. századi munkássága jelentős szerepet játszott a helyi gyülekezet vallási és kulturális életének fenntartásában. 

 

Korábban ismeretlen nyomtatványok nyomában 

A második szekció a régi nyomtatványok fennmaradásának és azonosításának kérdéseit állította középpontba. Luffy Katalin, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár munkatársa könyvkötésekből előkerült nyomtatványtöredékeket mutatott be, amelyek között több korábban ismeretlen kiadványt sikerült azonosítani. A leletek a nyomdászattörténet mellett egykori könyvkötőműhelyek működéséről is új információkat szolgáltatnak. 

Bajáki Rita egy 1658-as, eddig bibliográfiailag ismeretlen magyar nyelvű nyomtatványról számolt be, amely a nagyszombati Szent Adalbert Társulat könyvtárából került elő. Kéry István Világtól Istenhez emelkedő léleknek első sóhajtása című munkája új tétellel egészítheti ki a Régi Magyarországi Nyomtatványok bibliográfiáját. 

A szekció szintén kiemelkedő felfedezését Varga Bernadett, az OSZK Régi Nyomtatványok Tárának osztályvezetője ismertette. Kutatásának kiindulópontját a bártfai Szent Egyed-templom egykori zenei gyűjteményéből származó, restaurálás során előkerült nyomtatványtöredékek jelentették. 

 

 

Az újonnan azonosított kiadás feltehetően a 16. század eleji velencei nyomdászathoz kapcsolódik, pontos eredetének meghatározása azonban további kutatást igényel. A felfedezés különösen jelentős, mivel az esztergomi szertartáskönyvek Mohács előtti kiadásaival már Borsa Gedeon is foglalkozott. A leletek ismét rámutattak arra, hogy a későbbi könyvkötésekhez felhasznált töredékek akár évszázadokkal később is ismeretlen kiadványok létezését bizonyíthatják. 

 

A mohácsi híradásoktól az erdélyi szászok olvasmányaiig 

A délutáni program két párhuzamos helyszínen folytatódott. A harmadik szekcióban Faragó Dávid egy 1526 őszén Nürnbergben megjelent, az OSZK gyűjteményében is megtalálható német röplap forrásait és hitelességét vizsgálta, amely a mohácsi csata utáni eseményekről közölt híreket. Péterfi Bence II. Lajos egykori német trombitásának történetét mutatta be, aki a mohácsi vereséget követően oszmán fogságba került, majd 1532-ben, Kőszeg ostroma idején megszökött. Keppinger Boglárka Oláh Miklós esztergomi érsek reformációra adott válaszával foglalkozott, különös tekintettel az 1560-as nagyszombati zsinat határozatait közreadó szinodális könyvre, amelynek egyik kiadásából az OSZK is őriz példányt. 

A párhuzamos negyedik szekcióban Szvorényi Róbert, az OSZK RMNy Műhelyének kutatója egy 1686-ban, Szebenben megjelent latin nyelvű halotti búcsúztató kiadványt vizsgált. A Meta sagittarum prosapiae Mikesianae című munka a zabolai Mikes Kelemen emlékét őrizte meg, aki nem azonos a későbbi rodostói levélíróval. Az előadó az ajánlások, címerek, alkalmi költemények és különleges versszerkesztési megoldások elemzésével mutatta be a főúri reprezentáció és a korabeli latin nyelvű költészet kapcsolatát. A kiadvány szerzőségének vizsgálata során felvetette, hogy egyes szövegek megalkotásában kolozsvári jezsuita diákok és tanáruk is közreműködhettek. A búcsúztató így az erdélyi társadalmi kapcsolatok és a jezsuita oktatás történetének is értékes forrása. 

Verók Attila az erdélyi szászok egészségügyi ismereteket közvetítő nyomtatványairól és olvasmányairól beszélt, előadását Dörnyei Sándor emlékének ajánlva. Rámutatott, hogy füveskönyvek, herbáriumok és kalendáriumok a kisebb magánkönyvgyűjteményekben is megtalálhatók voltak. Orbán Áron a Carolus Clusius és Beythe István nevéhez kapcsolódó, 1583-ban megjelent Stirpium nomenclator Pannonicus című növényjegyzék keletkezését, valamint a benne szereplő magyar növénynevek hitelességének kérdését vizsgálta. 

 

A visszafoglaló háborúk irodalmi és vallási értelmezései

Az ötödik szekcióban Tóth Anna Judit, az OSZK RMNy Műhelyének kutatója a visszafoglaló háborúk hazai neolatin irodalmi visszhangját mutatta be. A vizsgált kiadványok között jezsuita iskoladrámák, kiseposzok, alkalmi költemények és retorikai mintabeszédek egyaránt szerepeltek. 

 

 

Papp Ingrid Identitásformáló helyszínek című előadásában Mohács és Szigetvár emlékezetének továbbélését vizsgálta a cseh és szlovák irodalomban. Andrej Sládkovič 19. századi, Zrínyi Miklós hősiességét megörökítő költeményén keresztül a történelmi emlékezet és a közösségi identitás kapcsolatát mutatta be. 

Kovács Eszter, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa azt elemezte, hogyan változott a magyarság megítélése a 16–17. századi cseh nyomtatványokban. Míg a korábbi művek gyakran Európa és Csehország védőbástyájaként ábrázolták Magyarországot, a visszafoglaló háborúk idején egyre többször jelent meg a passzív, sőt olykor törökbarátnak tekintett magyarság képe. Az előadó különösen szemléletes példaként ismertette azokat a cseh históriás énekeket, amelyek Budát hűtlenné vált nőalakként személyesítették meg, akit I. Lipót a visszafoglalás után ismét magához fogad. Rámutatott arra is, hogy az ilyen ábrázolások a szigorúbb magyarországi Habsburg-intézkedések igazolásához is hozzájárulhattak. 

 

A párhuzamos hatodik szekció a romlás és az orvoslás vallási jelentésrétegeit vizsgálta. Szőke Kornélia a lutheránus gyászbeszédekben megjelenő „romlás pohara” motívumát elemezte, amely az egyéni szenvedés mellett a háborús pusztítás és a közösségi megpróbáltatások jelképévé is vált. 

Garadnai Erika, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa a romlás és az orvoslás irodalmi toposzainak változását vizsgálta a 17. századi vallási vitairatokban. Czeglédi István és Sámbár Mátyás polémiáján keresztül mutatta be, hogyan alakították át a protestáns és katolikus szerzők a történelmi megpróbáltatásokról szóló elbeszéléseket. Rámutatott, hogy a hitviták nemcsak teológiai nézetkülönbségeket jelenítettek meg, hanem a magyar történelem és a nemzeti sors új értelmezéseinek kialakulásához is hozzájárultak. 

Martis Zsombor Czeglédi István kassai református lelkész politikai irataival foglalkozott. Az 1659-ben megjelent Az országoknak romlásárul írott könyvnek első része című munka elemzésével azt vizsgálta, miként használta fel a szerző a korszak retorikai motívumait a kassai református gyülekezet megerősítése érdekében. 

 

Egy befejezetlen kiadás és a hazai nyomdászat lehetőségei 

A konferencia záró szekciójában Kasza Péter, az OSZK és a Szegedi Tudományegyetem Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoportjának kutatója Bethlen Farkas monumentális Erdély története című munkájának kiadástörténetét vizsgálta.

A szerző halálát követően a keresdi nyomdában megkezdett vállalkozás nem jutott el a teljes mű megjelentetéséig. Kasza Péter a fennmaradt példányok, kéziratok és korabeli levelezések alapján mutatta be, hogyan próbálták a 18. századi tudósok kiadni a munkát. Kutatásának fontos eredménye, hogy a keresdi nyomtatványhoz utólag kapcsolt előszavak és ajánlások nem feltétlenül az eredeti nyomtatási vállalkozáshoz, hanem későbbi kiadási kísérletekhez köthetők. 

 

 

A konferencia utolsó előadását Perger Péter, az OSZK RMNy Műhelyének munkatársa tartotta Magyarországi nyomdák a török hódoltság árnyékában címmel. A kutató a fennmaradt bibliográfiai adatok alapján tekintette át, hogyan befolyásolták a korszak politikai, gazdasági és társadalmi viszonyai a hazai nyomdák működését. 

Hangsúlyozta, hogy a magyarországi nyomdák elmaradása elsősorban nem technikai természetű volt: működésüket a szerényebb gazdasági lehetőségek, a nyersanyaghiány és a korlátozott felvevőpiac határozta meg. Borsa Gedeon korábbi számításaira támaszkodva új módszertani megközelítést is bemutatott, amelyben a nyomdák feltételezett teljesítőképességét vetette össze az ismert nyomtatványterméssel. 

A vizsgálat több esetben jelentős kihasználatlan kapacitást jelzett, bár az előadó felhívta a figyelmet a becslések bizonytalanságaira is. Az eredmények új lehetőséget kínálnak annak megértéséhez, milyen korlátok között működött a magyarországi nyomdászat a török hódoltság idején. 

 

 

 

Kapcsolódó tartalom: 

A konferencia programja