Magyar Encyclopaedia

A Magyar Encyclopaedia elsősorban az ifjúság számára szóló ’tankönyvnek’ készült, azzal a céllal, hogy kora tudományosságának átfogó rendszerét adja. Amint írásában olvashatjuk: „Oly könyvet adnék a magyar ifjúságnak kezébe, melyben anyai nyelvén többire minden szép és hasznos tudományokat olvashatna.”

Apáczai oktatótevékenysége mellett arra törekedett, hogy fejlessze és korszerűsítse a műveltségi–oktatási viszonyokat. Szemléletére a puritanizmus gyakorolt nagy hatást, valamint Descartes filozófiája, ez utóbbival ötesztendős németalföldi tanulmányútján ismerkedett meg, hazatértével pedig korának új eszméit, tudományos eredményeit igyekezett teljes erejével képviselni. Mindezekben az újításokban alapozta meg nevelési elveit, s azoknak gyakorlati megvalósítását. Ebben a szellemben készítette e könyvét is, mely 1653-ban jelent meg Utrechtben. Pontos címe: Magyar Encyclopaedia. Azaz minden igaz és hasznos bölcsességnek szép rendbe foglalása és magyar nyelven világra bocsátása Apáczai Csere János által. A mű tizenegy részből áll, melyek a metafizika, logika, aritmetika, geometria, asztronómia, geográfia, fizika, természetrajz, medicina, architektúra, mezőgazdaság, történelem, etika, jog, politika, teológia tudományát összegzik. A kötet végén olvasható a szerző akadémiai székfoglalója is: De studio sapientiae címmel és további négy latin nyelvű levél, melyet egyetemi tanulótársaihoz intézett, különféle teológiai témákat taglalva.

Tanítványainak az ’Encyclopaediával’ oly tankönyvet irt, mely legjobb tudása szerint minden szempontból az akkori tudás színvonalán állott. Nagy érdemes, hogy magyar nyelven írta, olyan időben tárgyalta a tudományokat nemzeti nyelven, amikor még ilyen törekvésnek alig akadt másutt párja. A mű igazi eredetiségét azonban alapvetően az új, átfogó pedagógiai koncepció adja. Értékéből nem von le semmit, hogy tulajdonképpen nem önálló alkotás, hanem Descartes, Ramus, Amisius és más korabeli szerzők műveiből vett részletek szó szerinti, vagy összefogott fordítása. A szerzők kiválasztása és a fordítás is Apáczai érdeme, mindezzel a mű a hazai tudományos nyelv első igazi nagy próbája. E munkán keresztül azokat az olvasókat szerette volna megismertetni a tudományok rendszerével, akik már kollégiumi tanulmányaikat elvégezték, de általában a latin nyelvű, s főként a természettudományos műveket nem értették.