A magyar sajtótörténet válogatott bibliográfiája 1705–1944 1. kötet A-J

„Ahhoz, hogy a magyar nyelvű (és a Magyarországon más nyelven kiadott) sajtó történetét megismerjük, szükség lenne egy olyan bibliográfiai gyűjtésre is, amely gyűjtésének szempontjait eleve a sajtótörténet dokumentálására hegyezné ki.” – Ekképpen fogalmazza meg Lakatos Éva, a végül ötkötetes munka összeállítója bibliográfiájának célját és hiánypótló szükségszerűségét. A Magyar Újságírók Szövetsége által 1972-ben kiadott A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája (1705-1946) József Farkas szerkesztésében tájékoztat ugyan a témáról, ám a benne található anyag csupán egyfajta „mellékterméke” az MTA Irodalomtudományi Intézetében kibontakozott irodalomtudományi bibliográfia egykori gyűjtőmunkájának, azokat a tételeket tartalmazza, amelyek a sajtóra vonatkoznak ugyan, de valamilyen módon az irodalommal is kapcsolatban vannak.

Más szóval: irodalomtörténészek és nem sajtótörténészek gyűjtötték, s gyűjtésük végső célja nem a sajtó, hanem az irodalomtörténetnek feltárása volt.

Ahhoz, hogy a magyar nyelvű (és a Magyarországon más nyelveken kiadott) sajtó történetét megismerjük, szükség van egy olyan bibliográfiai gyűjtésre is, amely gyűjtésének szempontjait eleve a sajtótörténet dokumentálására hegyezné ki. „Mivel ilyen vállalkozás eddig nem volt, s a közeljövőben nem is lesz, ezért vettük magunknak a bátorságot, hogy távolról sem teljes, ám már a jelzett sajtócentrikus szemlélettel felvett bibliográfiában adatainkat összesítsük és egy sajtótörténeti munkává alakítsuk.”

Az új, tágabb célkitűzések nyomán a szerkesztő negyven év gyűjtése során felhalmozódott adatok összesítésére és sajtótörténeti munkává alakítására vállalkozott, a sajtócentrikus szemléletű mű első kötete 2010-ben látott napvilágot.

Az idézett részletek Lakatos Éva előszavából származnak.