Könyv és olvasója Gyulán a XVIII. század első felétől 1848-ig

Az 1566-ban a török hódítás áldozatául esett városnak csak 1695-ben sikerült leráznia a rabigát, ám a csaknem 130 éven át tartott török-uralom mindent elpusztított. A nemesség egésze, a köznép nagyobb része más megyékbe menekült; a községek többnyire elpusztultak. A vármegye újjászerveződésének évében, 1715-ben a visszaszivárgó katolikus lakosság letelepülésével Magyargyula város is újraszervezte tanácsát. Mellettük 1717-re a református családok is feltűntek, majd 1723-tól a Németországból érkező telepesek több hulláma emelte a lélekszámot. A német betelepülők lakta Németgyula – mint külön községi szervezet – 1734-ben alakult meg. A két ikerváros, Magyar- és Németgyula különállása 1857-ig megmaradt.

A műveltség helyzete a 18. század egésze alatt már a kortársak szemében is aggasztónak tetszett. A megyebeli viszonyokról szólva 1794-ben rezignált beletörődéssel állapították meg: „itt ugyan könyv-nyomtato Műhely nints, sem pedig olyan személyek nem igen vagynak kik könyveket irnak.” A városi elöljárókban is csak viszonylag későn született meg a könyvek iránti igény. Az első ismert, Magyargyula város tulajdonaként bejegyzett munka a Kendertermesztöknek szólló oktatás (Buda, 1828) volt 1828-ból; az 1841. évre szóló Mezei naptár szintén a város közösségének használatára szolgált.

A város kulturális, társasági életén igazán nagyot az 1841-ben megalakult Gyulai Casino lendített előre, amelynek elnöke Novák Antal alispán, másodelnöke Placsintár Gergely volt. A könyvtárnoki teendőknek Bodoky Károly vármegyei főmérnök tett eleget. Az egylet 1843-ban 150 ezüst forintot költött szépirodalmi könyvek vásárlására.

A Casino csupán néhány évig működhetett 1849-es feloszlatásáig. A kaszinó ezután csak 1857-ben 180 taggal kezdhette meg újból működését, a könyvtár ekkor 300 kötetet számlált, ezenkívül 9 magyar és 3 német hírlapot járattak.

A lassú polgári fejlődés mellett Héjja Erika e munkája a katolikus könyvkultúra kibontakozását is bemutatja az első tetten érhető említésétől, az 1782-es canonica visitatiótól, amikortól rendszeresen részletes könyvleltárakat vettek fel a plébánia könyvállományáról. amely hosszú ideig szinte kizárólag egyházi célokat szolgált. A mű fejezetről fejezetre ismerteti számos egyházi személy, városi értelmiségi, könyvgyűjtő, nyomdász és könyvkötő Gyula város könyvkultúráját gazdagító tevékenységét, a város lapkiadását és az oktatás, lelki nevelés szolgálatába állított könyvek szerepét is.