De institutione vivendi

Az olasz–magyar kapcsolatok történetének egyik legtöbbet tanulmányozott, s ezért legismertebb fejezete Mátyás király és udvara kapcsolata itáliai írókkal, művészekkel. Ismeretes, hogy a király érdeklődése a megszokottnál is határozottabban fordult az itáliai kultúra felé, amikor dinasztikus céllal 1476-ban feleségül vette Aragóniai Beatrixot, a nápolyi Aragón-ház hercegnőjét. Beatrixot, az olasz udvarok többi nemes hölgyéhez hasonlóan humanista írók tisztelték meg műveikkel a csodálat és a tisztelet jeleként. Ezek közül, különösen az institutio-irodalom szempontjából különös jelentőséggel bír Diomeda Carafa műve, amely oktatásokat, viselkedési és életviteli szabályokat, szokásokat fogalmaz meg a házasságkötés alkalmából az idegen királyné számára.

Diomede Carafa nápolyi udvarban betöltött fontos megbízatásai mellett I. Ferdinánd gyermekeinek nevelését is felügyelte: innen eredeztethető bizalmas kapcsolata a hercegnőkkel, Eleonórával és Beatrixszal. Carafa a két hercegnő neveltetésében minden bizonnyal nagy szerepet játszhatott, és számos hasznos útmutatást kaphattak tőle az udvari élettel és az uralkodói kötelességekkel kapcsolatban. Beatrix kapcsolata nem szakadt meg Carafával azután sem, hogy királynéként Magyarországra érkezett, ezt leginkább levelezésük támasztja alá, amely személyes dolgokon kívül külpolitikai kérdéseket is érintett.

Diomede Carafa De institutione vivendi című művének háromnyelvű (latin, magyar, olasz) első modern kiadását Benedetto Croce tanulmánya és Vígh Éva, a téma magyar kutatójának elemzése is kiegészíti.