Elhunyt Papp István

Printer-friendly versionPDF version
2023/10/25

2023. október 20-án, életének 92. évében elhunyt Papp István, a magyar könyvtáros-társadalom meghatározó alakja.

Papp István 1931. november 23-án, Zalaegerszegen született. Tanulmányait Zalaegerszegen és Pannonhalmán végezte, Győrben érettségizett. Könyvtár szakos tanulmányait 1951-ben kezdte el az ELTE Bölcsészettudományi Karán, 1956-ban kapott diplomát. Könyvtárosi feladatokat már a diploma megszerzése előtt is végzett: 1955 nyarától – a tartalékos tiszti tanfolyam előtt és után – pár hónapig a Zalaszentgróti Járási Könyvtárban dolgozott. 1957-től két éven keresztül a Pest Megyei Könyvtárban módszertani, szervezési feladatokkal foglalkozott.

1959-ben került az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központjába (KMK), tevékenységét az oktatási osztályon kezdte. Akkori kollégái egybehangzó állítása, visszaemlékezései szerint a képzések első három évének teljes tervező- és szervezőmunkája Papp István vállán nyugodott. Ő maga úgy vélekedett, hogy a KMK létének igazolását nagyon sokszor adta az ebben az időben megalapozott képzési és továbbképzési tevékenység, a résztvevők pedig mindig „magasra tett léc”-ként élték meg a képzéseket, de elvégzésük után mindig büszkék voltak teljesítményükre. 1962-ben helyettes vezetőnek nevezték ki az OSZK igazgatási osztályára, majd 1965-ben áthelyezték főelőadónak a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályának könyvtári osztályára.

1969 novemberében igazgatóként tért vissza a KMK-ba, az intézményt 1982-ig vezette. Több mint egy évtizedes igazgatói időszakára a Könyvtári Figyelő 2010. évi 4. számában a következőkkel emlékezett vissza – és ez a mondat igazán jellemzi személyiségét: „… a KMK feladatrendszerét az adott helyzetben és szakaszban nem egyetlen erős és személyében országos tekintélyű, all round szakember szolgálhatta a leghatékonyabban, hanem szaktekintélyek és vezetők sora, akik között legföljebb primus inter pares lehetett a vezetőnek kinevezett személy”. Ebben az időszakban tagja volt az IFLA közkönyvtári és könyvtárépítési szekciójának, szerkesztőbizottsági tagként működött közre az IFLA Journal számainak megjelentetésében. 1982 és 1985 között – továbbra is a KMK kötelékében – az Országos Könyvtárügyi Tanács titkári feladatait látta el. 1985-től nyugdíjba vonulásáig, 1998-ig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgató-helyetteseként dolgozott, Kiss Jenő főigazgatóval együtt e néhány év alatt megvalósították a központi könyvtár teljes átalakítását, fizikai és tartalmi megújulását. A FSZEK-es időszak alatt, 1990 és 1994 között a Magyar Könyvtárosok Egyesületének főtitkáraként sokat tett a szakmai szervezet sikeréért.

Nyugdíjas éveinek a könyvtárosszakma szempontjából egyedülálló és sikeres vállalkozása a Horváth Tiborral közösen szerkesztett, az Osiris Kiadónál 1999 és 2003 között megjelentetett, ötkötetes Könyvtárosok kézikönyve. 2004 nyarán a 2003–2007-es könyvtári stratégia megvalósításán munkálkodó, A könyvtáros életpálya vonzóbbá tétele elnevezésű stratégiai bizottság felkérésére elvállalta a könyvtáros etikai kódex előkészítő munkálataival foglalkozó bizottság elnöki feladatait. Vezető, irányító szerepének – és nem utolsósorban a témában írt tanulmányainak – köszönhetően 2006 januárjára elkészült és elfogadásra került az etikai kódex, amelyhez még abban az évben magyarázó kötetet is összeállított, A magyar könyvtárosság etikai kódexe – magyarázatokkal, kommentárokkal, kiegészítésekkel címmel.

Élete során szakmai munkájának elismeréseként tizenegy hazai és külföldi kitüntetést kapott, köztük 1981-ben Szabó Ervin-emlékérmet, 1985-ben MKE-emlékérmet, 2000-ben Széchényi Ferenc-díjat.

 

75. születésnapján Papp Istvánt így köszöntötte Vajda Kornél a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2006/12. számának hasábjain: „Ennek a ma már diszciplínák sokaságára széthullni látszó szakmának ő az egyetlen olyan embere, aki minden könyvtári diszciplínához mesterfokon ért: a könyvtárépítészettől az állománygyarapításig, a számítógépes rendszerektől a helyismeretig, a virtuális könyvtáraktól a könyvtárpolitikáig stb. Majd’ minden szakterület kapcsán van kötelező olvasmánynak kiadott szakcikke. Majd’ minden minket foglalkoztató probléma éles elméjű és legtalálóbb boncolását az ő írásaiban találhatjuk.” Ezek a mondatok nagyon igazak továbbra is, de mindannyiunk szomorúságára a napokban múlt időbe kerültek…

Nyugodjék békében!

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete megemlékezése