Dézsmabérlet, hadellátás, katonaállítás

Rendhagyó kötetet vesz kezébe az olvasó és a történész: egy magángyűjtő birtokában lévő dokumentumokat a Rákóczi-szabadságharc éveiből. Valóban ritkaság ez, hiszen magángyűjtő anyagát tartalmazó terjedelmesebb kiadvány ritkán kerül napvilágra.

Dobák Géza, akinek gyűjteményéből az itt közölt 105 dokumentum java része származik, szívesen bocsátotta a szakemberek rendelkezésére kuruc kori iratait, melyek a Rákóczi-szabadságharc fő bázisát képező megyei birtokos és köznemesség hétköznapi tevékenységét mutatják be. Földrajzi szempontból a Vág-vidéki vármegyék jórészt szlovák lakta területéről, a korabeli forrásokban gyakran „tót impériumként” emlegetett régióból származnak. Nincs bennük szó emlékezetes haditettekről, politikai eseményekről, hanem elsősorban dézsmabérleti ügyekről, fiskális birtokigazgatásról, a jobbágyság szolgáltatásairól, hadellátási terhekről, építkezésekről és egyéb hétköznapi gondokról szólnak. Következtethetünk belőlük a körzetbeli nemesség életmódjára, kétnyelvűségére.

Az iratok személyi vonatkozása is figyelemre méltó. Szinte valamennyi közvetlenül vagy közvetve Labsánszky János (1651-1713) személyéhez kapcsolódik, aki Árva és Trencsén megyei birtokos család tagja volt, Trencsén megye hites jegyzője, 1705-ben a fejedelmi tanács tagja. Trencsén, Árva, Nyitra, Liptó, Bars, Turóc, Zólyom és Pozsony megyében a dézsmabérletek főadminisztrátora, a szécsényi országgyűléstől szenátor, 1706-tól a szenátus kancelláriájának igazgatója. Mindez azt jelentette, hogy a fejedelem bizalmas embere, közeli munkatársa volt. Hogyan, miért jutott erre a rangra, nem tudjuk, talán Bercsényi révén, hiszen a főgenerális ezen a tájon volt birtokos. Valószínű, hogy az iratok Labsánszky János hagyatékából kerülhettek ki, provenienciájuk ma már megállapíthatatlan.

Az 1692-ből és az 1704–1706-os évekből származó dokumentumok közreadása Bánkúti Imrének köszönhető, akinek bevezetője, személy- és helynévmutatója szintén az olvasót segíti.