Protestáns intézményi könyvtárak Magyarországon, 1530–1750

Az Adattár a XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez című sorozatnak ez a kötetet kettős céllal született: egyrészt közölni akartuk azokat a protestáns intézményi könyvtárak anyagát dokumentáló összeírásokat, amelyek eddig nem jelentek meg, másrészt összegyűjtöttük a már megjelent katalógusok és könyvjegyzékek bibliográfiai leírását, és ezeket az egyes intézmények sorrendjébe rendeztük. Kötetünk tehát szerkezetében hasonló a sorozat 19/1. tagjához, amelyben a katolikus intézményi gyűjteményekről adtunk számot (Katolikus intézményi könyvtárak Magyarországon 1526-1726. Jegyzékszerű források, s.a.r. Zvara Edina, Szeged, 2001).

A kötetben szereplő három protestáns felekezet, az evangélikus, a református és az unitárius története szorosan összefonódott a közös gyökeret jelentő 16. századtól a vizsgált korszak határáig, 1750-ig. Az ország Mohács után elveszítette az addig egyeduralkodó katolikus vallású főpapságának jelentős részét, majd a török hódítása miatt a következő püspöki generációk már nem tudták befolyásukat megőrizni. A katolikus hierarchia szervező erejének hiánya volt az egyik oka a reformáció gyors terjedésének. Bár kezdetben nem különült el élesen az ágostai és a helvét irányzat, a század végén már jelentős hitviták zajlottak közöttük.

A több, mint két évszázad alatt, amit e kötet felölel, valamennyi kortárs európai szellemi irányzat képviselője ismertté vált Magyarországon, ezért az intézményi könyvtárak, ezen belül is az egyházi gyűjtemények, iskolai könyvtárak, városi bibliotékák szerepe különösen felértékelődött, hiszen a könyvhöz jutás lehetőségei korlátozottabbak voltak, mint Nyugat-Európában. A protestáns intézményekhez kapcsolódó könyvtárak könyvjegyzékei ma már elsőrendű forrásai a kora újkori művelődéstörténeti, könyvtár- és olvasástörténeti kutatásoknak.