Szerémi György és kora

 

Szerémi György és kora címmel 2023. április 17-én tudományos tanácskozást rendezett könyvtárunk a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott OTKA-projekt részeként. A konferencia célja a 16. század történetírásának egyedülálló, de ellentmondásos megítélésű, egyben méltatlanul alulértékelt alkotásának, Szerémi György (1490 k.–?) Epistola de perdicione regni Hungarorum című munkájának vizsgálata, a mű filológiai kérdéseivel, történetírásban elfoglalt helyével, művelődéstörténeti vonatkozásaival kapcsolatos eszmecsere, a felmerülő új szempontok és teóriák megvitatása volt. Az egyetlen példányban fennmaradt kéziratot az OSZK Kézirattárában őrzik.

Rózsa Dávid főigazgató köszöntőjében méltatta az eseményt szervező Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport tevékenységét. A kutatócsoport 2022-ben alakult meg az OSZK-ban azzal a céllal, hogy kutassa, lefordítsa és feldolgozza a 15–17. századi latin és magyar nyelvű historiográfiai irodalmat. A csoport tagjai részt vesznek a hazai és nemzetközi tudományos életben is, a kutatási eredményekről első ízben szerveztek konferenciát.

Rózsa Dávid hangsúlyozta, hogy az OSZK büszke arra, hogy több kutatócsoportnak – többek között a szintén tavaly alakult Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoportnak, illetve a már közel ötvenéves ELKH-OSZK Fragmenta et Codices Kutatócsoportnak – lehet otthona, valamint ismertette a nemzeti könyvtár erős tudományos jelenlétét, új és bővülő tartalmait, készülő szolgáltatásait az online térben is.

Szebelédi Zsolt, a projekt vezető kutatója megnyitó beszédében összefoglalta a Szerémi-kutatás 183 évét, számba véve a művel foglalkozó tudósokat, a kutatások történetét és az eddigi szövegközléseket. A Kulcsár Péter Historiográfiai Kutatócsoport célja 2025-re egy kritikai kiadás megjelentetése, valamint a mű szóanyagát is szeretnék feldolgozni.

Fazekas Sándor előadásában – Szerémi György és az összeesküvés-elméletek – elsősorban a Szerémi-kérdés műfaji aspektusaira kívánt koncentrálni. Szerémi iratát abból a szempontból vizsgálta, hogy mennyire illik rá az összeesküvés-regények műfaji meghatározása. A látszólag antagonisztikus felvetés valójában nem feltétlenül kortévesztő: az összeesküvés-elméletek már a középkortól elterjedtek voltak, így az azokból összeszőtt nagyobb elbeszélések is megjelentek Európa-szerte. A magyar közegben is lehet hasonló műveket találni, amelyeket érdemes összevetni Szerémi alkotásával.

Veszprémy Márton Asztrológusok és horoszkópok II. Ulászló és II. Lajos udvarában címmel tartotta meg előadását. Az udvari asztrológusok a korabeli udvari kultúra nem elhanyagolandó részét képezték – nevük és jóslataik nemcsak asztrológiai kéziratokban maradtak fenn, hanem a narratív forrásokhoz is utat találtak. Míg az I. Mátyás király udvarában működő asztrológusokról gazdag forrás- és ismeretanyagból tájékozódhatunk, az őt követő Jagelló uralkodók udvarát ebből a szempontból alig vizsgálta eddig a kutatás. Szerémi György emlékirata azonban megőrizte annak a személynek a nevét és történetét, aki a legközelebb áll az udvarban működő asztrológus kategóriájához.

Kasza Péter előadásának – A Hunyadi-ház tragédiája, avagy egy historiográfiai fordulat Szerémi művében – célja, hogy megvizsgálja az Epistola de perdicione regni Hungarorum című műben Szerémi György elbeszélésének Hunyadi László tragédiájától Corvin János és családja haláláig terjedő, általában keveset elemzett részét. Az előadó érvelni kívánt amellett, hogy a Szerémi György elképzelése és a korszak bemutatása bizonyos értelemben hosszú távú fordulatot jelentett a Jagellók szerepének historiográfiai megítélésében.

Halmágyi Miklós Szerémi György Magyarország romlásáról írt művének néhány Békés megyei vonatkozású elbeszélését vizsgálta (Szerémi György Békés megyei anekdotáinak valóságelemei). A szerző egyes anekdotái valószínűleg nem történtek meg abban a formában, ahogyan ő leírta, a meglepő elbeszélések bizonyos elemei azonban egybevágnak olyan adatokkal, melyeket oklevelekből ismerünk. A valóságelemek vizsgálata segíthet a „monda születésének” és a szerző gondolkodásmódjának a megértésében.

A Szájhagyomány Szerémi György emlékiratában című előadásban Szebelédi Zsolt azt az egyöntetű vélekedést kívánta tudományosan bizonytani, hogy Szerémi György az emlékiratában a korai, általa meg nem élt eseményeket nem írott források, hanem elsősorban mendemondák, a nép ajkán élő történetek alapján örökítette meg. Az előadó olyan szöveghelyeket vizsgált, amelyek igazolják, hogy Szerémi egy történet elmesélésénél a néphagyományra épített.

Varga Szabolcs kísérletet tett Szerémi György művében a szöveg belső összefüggésrendszerének egyfajta vizsgálatára. A Szerémi országa – az Epistola de perdicione földrajzi határai című előadás egyik célja, hogy a Szerémi által a saját bevallása szerint személyesen bejárt földrajzi terület határait megjelölje, másik célja a lejegyzett történetek térképre vetítése. Kutatásában azt kívánja vizsgálni, hogy a történetek forrásai kapcsolatban állhattak-e a szerző saját helyismeretével, azaz van-e valamiféle mintázat a lejegyzett történetek belső logikájában, vagy ennek híján a szöveg valóban csupán egy személy közel egy időben lezajló múltteremtési aktusa a narratíva megalkotásával.

 

Kapcsolódó tartalmak: 

Rózsa Dávid főigazgató köszöntő beszéde

A konferencia programfüzete

A rendezvény meghívója

A magyar romlás krónikája