„Várad várának az pogány török által megh szállásárul...”

Részlet az előszóból:

Kortörténeti csemegét vehet kezébe az olvasó. A nagyváradi vár 1660. évi török ostromának ágyúszótól hangos, lőportól parázsló, ezer sebből vérző, hiteles krónikáját. A fejedelemségkor és a törökkel való csatározások egyik legavatottabb ismerője, Szalárdi János Siralmas magyar krónikájának előzménye a kötetben közölt, az elmúlt évszázadokban többször is kutatott és idézett, mégis mára kissé méltatlanul elfeledett kézirat, amelyet az Országos Széchényi Könyvtár bocsátott fakszimile kiadásra. Kötetünk első 150 oldalán ezt, a 17. századi kézírásos dokumentumot, illetve betűhű átiratát böngészheti az Erdély és Partium, nem utolsó sorban Nagyvárad története iránt érdeklődő olvasó.

Nagyvárad pompás középkora és éledező újkora között amolyan demarkációs vonal az 1660. évi török ostrom, amely feldúlja a castrumot és porig rombolja a várost. Ezzel lezárul Nagyvárad aranykora, és néhány évtizednyi pangás, a törökök kiűzése után beköszönt a mai várost életre hívó újkor. De mi vezetett Várad várának végromlásához a 17. században? A kötetben található történeti áttekintőnkben erre is megpróbálunk magyarázatot adni, illetve összefüggéseket keresünk az itt közölt legátfogóbb ostromleírás, az OSZK Quart. Hung. 98-as jelzetű kézirata és a Magyar Országos Levéltárban őrzött, a Várad várát feladni kényszerülők Debrecenben kelt, töredékesen fennmaradó első számú beszámolója, illetve a későbbi másolatok szövegváltozatai között.