Apollonius Pictus

Az Országos Széchényi Könyvtár egyik legrégebbi kézirata (Cod. Lat. 4) egy késő antik „kalandregényt” tartalmaz, Apollonius türoszi király históriáját. A regény a középkorban és a kora újkorban nagy népszerűségnek örvendett: többek között William Shakespeare Periklész című drámájának cselekményét is inspirálta. A kéziratban nemcsak a regény szövege olvasható, hanem 38 színezetlen tollrajz is látható, amelyek a kéziratot a regény legkorábbi fennmaradt illusztrált példányának rangjára emelik. Emellett a kéziratban megőrzött szöveg a regény egyik szövegvariánsának legrégebbi és legfontosabb emléke is. Jelentősége ellenére a kézirat mindezidáig szakmai körökben is szinte teljesen ismeretlen volt.

A pergamenre írt kézirat az első ezredforduló várakozással teli időszakában készült. Az 1000 körül formálódó Európa sokszínűségét, a tradíció és a megújulás kettősségét hordozza magán, amennyiben az antik hagyományokat a kereszténység szellemében adaptálja. A művet egy bencés kolostorban másolták: a kölni érsekség területén fekvő Werden an der Ruhr-ban.

A szöveget kísérő rajzok magukon viselik az eredeti, de mára elveszett késő antik illusztrációciklus számos jellegzetességét, ezáltal közvetve a késő antik könyvművészetről is lényeges információkat szolgáltatnak. Kiemelt hely illeti meg őket a világi elbeszélő képsorozatok történetében is: bizonyos fokig a mai képregény ősének tekinthetők. Keletkezési idejük, az Ottó-kor könyvkultúráját tekintve, mely alapvetően szakrális célokat szolgált, unikálisak.

Ami a kézirat sorsát illeti, a rajzok mellett 11–12. századi írással számos német név, az egykori használók nevei olvashatók. A kéziratot a 15. század második feléig minden jel szerint a werdeni kolostorban őrizték, ekkor egy kölni professzor tulajdonába került. Legkésőbb a 18. században már a soproni Evangélikus Konvent birtokában volt, onnan 1814-ben a Konvent ajándékaként jutott mai helyére, az Országos Széchényi Könyvtárba.

A kódexet 2010. december 8-án a Collegium Budapest és az OSZK közös rendezésében Professzor Dr. Xavier Barral i Altet, a románkori művészet kiváló kutatója, valamint a kéziratot feltáró két kutatónk (Boreczky Anna és Németh András) nemzetközi szimpóziumon mutatta be az érdeklődő szakmai közönségnek. Ezt követően kezdtük meg a fakszimile kiadás és az azt kísérő tanulmánykötet előmunkálatait. A hasonmás kiadást egy rangos külföldi kutatók bevonásával írt, többnyelvű kommentárkötet kíséri. Ebben a mű gazdagságának megfelelően különböző diszciplínák szakértőinek tanulmányai kapnak helyet, bemutatva többek között a kézirat történetét, művészettörténeti jelentőségét, szövegének nyelvi különlegességeit. A kommentárkötet Prof. Marosi Ernő ajánlását, illetve Xavier Barral i Altet, Boreczky Anna, Herbert L. Kessler, Németh András, Andreas Nievergelt, Beatrice Radden Keefe angol, német vagy francia nyelvű, képekkel illusztrált tanulmányait, s mellettük azok magyar nyelvű összegzését tartalmazza. Mindemellett a kézirat alapadatainak és az illusztrációciklus jeleneteinek kétnyelvű (angol, magyar) leírását, valamint a kéziratban megőrzött szövegvariáns kritikai átiratát is közöljük. Mindezek együttesen hivatottak biztosítani, hogy a mű a szakmai köztudatban az őt régóta megillető helyre kerüljön.