Babits Mihály

Gál István (1912–1982) irodalomtörténésznek diákkora óta eszményképe volt Babits Mihály.

Már 1931-ben interjút készített vele közös szülőföldjük lapjába, a Tolnamegyei Újságba. 1936-ban tanulmányt kért tőle Apollo című „közép-európai humanista” folyóirata számára. Babits halála után a Filológiai Társaság emlékülésén Babits szerepe a magyarországi angol műveltségben címmel emlékezett a költőre. Doktori disszertációja témájául is Babitsot választotta. 1950–51-ben Schöpflin Aladár és Basch Lóránt megbízásából Babits Mihályné lakásán mérte föl Babits hagyatékát. A Széchényi Könyvtárba került zárolt anyagot külön engedéllyel kutatta. 1973-ban az Akadémiai Textológiai Bizottság felkérésére a Babits-kritikai kiadás megindításának lehetőségeiről készített felmérést. A hetvenes években egymás után tette közzé a hagyatékból Babits kiadatlan verseit, verstöredékeit s egyéb írásait, feltárva egyidejűleg ezek keletkezés- és kapcsolattörténetét. A hagyaték feltárása során ő javasolta, hogy Babits könyvtárának megmaradt töredéke a szekszárdi Babits-házban kialakított emlékmúzeumban kapjon helyet. Hasonlóképpen indított akciót a Babits-hagyatékban található Bartók-kincsek és a röntgenlemezre készült hangfelvételek megmentésére.

A kötet egybegyűjti Gál István különböző folyóiratokban és napilapokban megjelent Babits-közleményeinek java részét. Külön fejezet foglalkozik Gál István Babitshoz fűződő személyes kapcsolatával, itt olvasható levelezésük. A tematikus csoportosításba rendezett szöveggyűjteményt időrendi bibliográfia és betűrendes mutatók egészítik ki.

A kötet tisztelgés Babits születésének százhuszadik és Gál István születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából.