Fiume magyar emlékezete

Egy emberről és egy városról van szó. A város életállomásként nem kapcsolódik a személy sorsához, nem ott születik, dolgozik, él, alkot, sőt, idős koráig nem is jut el odáig. De valamilyen rejtélyes módon a lélek mélyében folyamatosan jelen van a gyermekkor óta, mint valóságos álomkép: szüleitől hallotta a nevét, mert velencei nászútjukra menvén megálltak a városban. Valószínűleg sokan átutaztak Fiumén, fiatalok és idősek, szülők és gyermekek, nászutasok és szökött diákok. De mégsem keresték, kutatták, próbálták kincseit felkutatni és megőrizni, életre kelteni a magyar emlékezet felejtéstengerében. Skultéty Csaba viszont megtette.

Így gyűjtögette folyamatosan össze, mintegy szülei, egyúttal Magyarország emlékezetére a fiumei vonatkozású tárgyakat, dokumentumokat, újságokat és könyveket, képeslapokat, metszeteket, térképeket, reklámcédulákat és egyéb aprónyomtatványokat. Ezek az idők folyamán komoly gyűjteménnyé kerekedtek, amelynek az Országos Széchényi Könyvtár adott otthont. Egy katalógus és hat kiállítás – a Nemzeti Könyvtárban 2009. május 8. – 2009. július 12. között volt látható – valósította meg a gyermekkori képzeletben nagyra nőtt vágyat, köztük az egyik Fiuméban, ahol a muzeológus kollégák rácsodálkoztak egy-egy darabra, dokumentumra: nem ismerték. Nagykapostól Fiuméig – egy szétszakadó világban élt teljes élet, amely értéke tudatában odaadatott annak, akinek szüksége volt rá.

Az ismertető a kiállítás lelkiismeretes kurátorának és a kötet szerkesztőjének, Benkő Andreának Skultéty Csabáról írt nekrológja nyomán készült.