Goldmark Károly a-moll hegedűverseny op. 28.

Goldmark Károly kora legünnepeltebb operakomponistái közé tartozott. A Sába királynőjét az 1875-ös bécsi bemutatót követően egész Európa lelkesen fogadta. Ám az 1910-es évek bécsi „Goldmark-kultusza” nem volt tartós, a zeneszerző darabjai néhány évtized múltán eltűntek az operaszínpadokról és a koncertműsorokról.

A magyar állam által az 1920-as évek végén megvásárolt Goldmark-hagyaték 1978-ban került végleges őrzési helyére, az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol a Zeneműtár akkori vezetője, Kecskeméti István tudományos alapossággal katalogizálta a teljes anyagot. Kiadványunk e hagyaték egyik kiemelkedő dokumentumát, Goldmark hegedűversenyének autográf kéziratát közli méretazonos fakszimilében. A 72 fólióból álló kézirat lezárásának időpontját és helyszínét a zeneszerző aláírása jelzi a partitúra utolsó ütemei alatt. A kötetben az OSZK Zeneműtárában őrzött teljes autográf mellett helyet kapott az a nyolc oldalnyi kiegészítés is, amely a szerzői hagyatékból később származott el, s ma a bécsi Wienbibliothek im Rathaus gyűjteményéhez tartozik.

A hegedűverseny bemutatóját minden bizonnyal a kézirat lezárása után, 1878. november 10-én tartották Bécsben: a szólót előadó Johann Christoph Lauterbachot a Gesellschaft der Musikfreunde zenekara kísérte Eduard Kremser vezényletével. A darabról és az előadásról több korabeli kritika is beszámol, a fogadtatás nem volt egyértelműen méltató. Ám a kortársak korántsem egyhangúlag pozitív ítélete ellenére száznegyven év elmúltával immár egyértelműnek tűnik, hogy Goldmark a Sába királynője után komponált nagyobb szabású művei közül éppen a hegedűverseny az, amely még a 20. század közepe táján is meg-megszólalt hangversenyeken, lényegében töretlen előadási tradíciót mondhat magáénak. Az utóbbi évtizedekben pedig kifejezetten reneszánszát éli, a fiatal hegedűsgenerációk romantikus versenymű-repertoárját gazdagítja.

A kiadvány nemcsak tiszteletadás a mára jószerével elfeledett mester előtt, hanem izgalmas felfedezéseket ígér a muzsikusok és a zenekutatók számára, és ezekhez a felfedezésekhez Mikusi Balázs bevezető tanulmánya nyújt eligazítást.