Három kódex. Az Országos Széchényi Könyvtár millenniumi kiállítása 2000. augusztus 17 – november 17.

Három magyar díszkódex bemutatására vállalkozik az Országos Széchényi Könyvtár millenniumi kiállítása, hogy a középkori magyar írásbeliség egyik legjelentősebb őrzőhelyéhez méltóan ünnepelje Krisztus születésének kétezredik, államiságunk és krisztianizációnk ezredik évfordulóját.

Három kódex helyett azt is mondhatnánk, három kézzel írott könyv, mert a kódex ezt jelenti. A középkorban a könyv megjelenési formája, állati bőrből (pergamenből), később papírból készült írólapoknak fatáblák közé fűzött laza kötege. Az írólap vagy csak kézzel írott szöveget hordozott, vagy festett képek, iniciálék, lapszélkeretek és miniatúrák is kísérték. Szöveg és kép viszonya, aránya a kódex célja szerint változott. Voltak csak szöveget tartalmazó, olcsó, díszítetlen használati vagy olvasópéldányok, és rendkívül gazdagon díszített, dekoratív és drága luxuskéziratok. A dekoratív példányok a szemléletesség változó formáit mutatták föl aszerint, hogy az illusztrálás milyen mértékben szolgálta a megértés vagy a jámborság előmozdítását. Olykor a kép túllépett az illusztrálás feladatán és a szövegtől független elbeszélő vagy értelmező funkciót töltött be. Máskor a szöveg olyan mértékben háttérbe szorult, hogy szinte csak a képfelirat vagy cím feladatát látta el. Három bemutatott kéziratunk szöveg és kép viszonyának három különböző esetét képviseli az illusztrálástól a szöveg visszaszorulásán át a dekorativitásig.

A három kódex magyar jellege is magyarázatra szorul, hiszen egyik sem magyar nyelvű, közülük kettőt nem Magyarországon készítettek, de mindhárom magyar használókat célzott meg. A kódex importáru volt, az első ezredfordulón frissen alakuló magyar állam és egyház szervezetének és működésének külföldről behozott médiuma, melyet hittéritő és az állam létrehozásában is közreműködő papok honosítottak meg magyar földön a latin nyelvvel együtt.

A három kódexet úgy választottuk ki, hogy utaljanak a millenáris ünnep összetett voltára, univerzális és speciálisan magyar mozzanataira. A három kódex közül az első a zsidó-keresztény hagyomány szent könyve, a Biblia latin nyelvű szövegét tartalmazza. Ez a híres Admonti Biblia, melyet idehaza Csatári Biblia néven emlegetnek. A két másik kódex szorosan kapcsolódik a Bibliához, egyszersmind a magyar művelődéshez. A Magyar Anjou Legendárium kiállított lapjai Jézus életét ábrázolják az evangélium nyomán. Az Újszövetség tartalmát követő részben megtalálható az itt tisztelt szentek sorában számos magyar vagy Magyarországon működő szent alakja, többek közt Szent Gellért, kinek missziós szerepe a magyarság megtérítésében igen jelentős. A harmadik kódex, Nagylucsei Orbán Psalteriuma a Zsoltárok Könyvéhez kapcsolódik, Dávid király szent énekeinek latin nyelvű változatát rögzíti díszes reneszánsz köntösben.

 A három kódex átfogja történetünk, művelődésünk és művészetünk három egymást követő korai szakaszát, szinte a teljes magyar középkort.  Mindhárom impozáns, szépen díszített műalkotás, reprezentatív díszkódex. A kiadvány részletes leírást ad mindegyikről és a kiállítás további műkincseiről.