Művészetek vándora

„Az elmúlt évtizedek során Csáth Géza irodalmi munkásságával, orvosi-pszichoanalitikai cikkeivel értékelő és értelmező tanulmányok egész sora foglalkozott. Sokan és sokszor elemezték művészetének sajátos látásmódját, novellái misztikus belső világát, keresték a személyiséget eluraló disszonancia és meghasonlás miértjét. Csáth Géza nevű zeneszerzőt azonban nem ismer a köztudat, pedig az író életének egyik leghívebb társa a muzsika volt. Barátok és pályatársak visszaemlékezései szerint remekül hegedült, zongorázott, sokat komponált, s írásaiból egyértelműen kiderül: kapcsolata a zenével különleges, különlegesen egyedi volt. A művész hátrahagyott kompozícióinak jelentős részét napjainkban az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára őrzi. A dalokat, hegedű- és zongoraműveket, kamaradarabokat, kísérőzenéket tartalmazó dokumentum-gyűjtemény a tragikusan rövid életpálya egészén átível: fellehetők benne a gimnazista-évek korai zsengéi, Ady- és Kosztolányi-versek megzenésítései, de számos, torzóban maradt „késői” kompozíció is. Kötetünk e páratlan értékű hagyatékra alapozva tárgyalja az író alkotóművészetének eddig feltáratlan fejezetét, zeneszerzői munkásságát.” (A szerző fülszövege)

Csáth zeneszerzői életművére úgy tekinthetünk, mint az egységes művészi önkifejezése egyik rétegére. Bár nem volt rendszeresen tanult zenész, jól hegedült és zongorázott, több mint száz kompozíció is őrzi zenei tehetségét. E zeneszerzői életművet – zömében dalokat, zongora- és kamaraműveket – mutatja be a kötet egy tanulmány és egy részletes műjegyzék formájában. A kiadványt CD-melléklet teszi teljessé, amelyen Csáth Gézának Ady, Kosztolányi és Csokonai verseire szerzett dalai, két szólózongora-műve, két hegedűre és zongorára szerzett kompozíciója, valamint két vonósnégyes-tétele csendül fel Elek Szilvia (zongora), Kiss Tivadar (ének), Kuklis Gergely (hegedű), Csonka Gábor (hegedű), Benkő Gyula (brácsa) és Sturcz András (gordonka) előadásában.